1 Mieux vaut un morceau de pain sec là où il y a la paix, qu'une maison pleine de viandes apprêtées, [là] où il y a des querelles.

2 Le serviteur prudent sera maître sur l'enfant qui fait honte, et il partagera l'héritage entre les frères.

3 Le fourneau est pour éprouver l'argent, et le creuset, l'or; mais l'Eternel éprouve les cœurs.

4 Le malin est attentif à la lèvre trompeuse, et le menteur écoute la mauvaise langue.

5 Celui qui se moque du pauvre, déshonore celui qui a fait le pauvre; et celui qui se réjouit de la calamité, ne demeurera point impuni.

6 Les enfants des enfants sont la couronne des vieilles gens, et l'honneur des enfants ce sont leurs pères.

7 La parole grave ne convient point à un fou; combien moins la parole de mensonge aux principaux [d'entre le peuple.]

8 Le présent est [comme] une pierre précieuse aux yeux de ceux qui y sont adonnés; de quelque côté qu'il se tourne, il réussit.

9 Celui qui cache le forfait, cherche l'amitié; mais celui qui rapporte la chose, met le plus grand ami en division.

10 La répréhension se fait mieux sentir à l'homme prudent, que cent coups au fou.

11 Le malin ne cherche que rébellion, mais le messager cruel sera envoyé contre lui.

12 Que l'homme rencontre plutôt une ourse qui a perdu ses petits, qu'un fou dans sa folie.

13 Le mal ne partira point de la maison de celui qui rend le mal pour le bien.

14 Le commencement d'une querelle est [comme] quand on lâche l'eau; mais avant qu'on vienne à la mêlée, retire-toi.

15 Celui qui déclare juste le méchant, et celui qui déclare méchant le juste, sont tous deux en abomination à l'Eternel.

16 Que sert le prix dans la main du fou pour acheter la sagesse, vu qu'il n'a point de sens?

17 L'intime ami aime en tout temps, et il naîtra [comme] un frère dans la détresse.

18 Celui-là est dépourvu de sens qui touche à la main, et qui se rend caution envers son ami.

19 Celui qui aime les querelles, aime le forfait; celui qui hausse son portail, cherche sa ruine.

20 Celui qui est pervers de cœur, ne trouvera point le bien; et l'hypocrite tombera dans la calamité.

21 Celui qui engendre un fou, en aura de l'ennui, et le père du fou ne se réjouira point.

22 Le cœur joyeux vaut une médecine; mais l'esprit abattu dessèche les os.

23 Le méchant prend le présent du sein, pour pervertir les voies de jugement.

24 La sagesse est en la présence de l'homme prudent; mais les yeux du fou sont au bout de la terre.

25 L'enfant insensé est l'ennui de son père, et l'amertume de celle qui l'a enfanté.

26 Il n'est pas juste de condamner l'innocent à l'amende, ni que les principaux [d'entre le peuple] frappent quelqu'un pour avoir agi avec droiture.

27 L'homme retenu dans ses paroles sait ce que c'est que de la science, et l'homme qui est d'un esprit froid, est un homme intelligent.

28 Même le fou, quand il se tait, est réputé sage; et celui qui serre ses lèvres, est réputé entendu.

1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.

13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.

15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.

16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.

19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.

24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.

25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.

26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.

28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.