1 La renommée est préférable aux grandes richesses, et la bonne grâce plus que l'argent ni l'or.

2 Le riche et le pauvre s'entre-rencontrent : celui qui les a tous faits, c'est l'Eternel.

3 L'homme bien avisé prévoit le mal, et se tient caché; mais les niais passent, et en payent l'amende.

4 La récompense de la débonnaireté et de la crainte de l'Eternel sont les richesses, la gloire et la vie.

5 Il y a des épines et des pièges dans la voie du pervers; celui qui aime son âme, s'en retirera loin.

6 Instruis le jeune enfant, à l'entrée de sa voie; lors même qu'il sera devenu vieux, il ne s'en retirera point.

7 Le riche dominera sur les pauvres; et celui qui emprunte, sera serviteur de l'homme qui prête.

8 Celui qui sème la perversité, moissonnera le tourment; et la verge de son indignation prendra fin.

9 L'œil bénin sera béni, parce qu'il aura donné de son pain au pauvre.

10 Chasse le moqueur, et le débat sortira, et la querelle, et l'ignominie cesseront.

11 Le Roi est ami de celui qui aime la pureté de cœur, et qui a de la grâce en son parler.

12 Les yeux de l'Eternel protègent la science, mais il renverse les paroles du perfide.

13 Le paresseux dit : le lion est là dehors; je serais tué dans les rues.

14 La bouche des étrangers est une fosse profonde; celui que l'Eternel a en détestation, y tombera.

15 La folie est liée au cœur du jeune enfant; [mais] la verge du châtiment la fera éloigner de lui.

16 Celui qui fait tort au pauvre pour s'accroître, et qui donne au riche, ne peut manquer de tomber dans l'indigence.

17 Prête ton oreille, et écoute les paroles des sages, et applique ton cœur à ma science.

18 Car ce te sera une chose agréable si tu les gardes au-dedans de toi, et si elles sont rangées ensemble sur tes lèvres.

19 Je te l'ai aujourd'hui fait entendre, à toi, dis-je, afin que ta confiance soit en l'Eternel.

20 Ne t'ai-je pas écrit des choses convenables aux Gouverneurs en conseil et en science;

21 Afin de te donner à connaître la certitude des paroles de vérité, pour répondre des paroles de vérité à ceux qui envoient vers toi?

22 Ne pille point le chétif, parce qu'il est chétif; et ne foule point l'affligé à la porte.

23 Car l'Eternel défendra leur cause, et enlèvera l'âme de ceux qui les auront volés.

24 Ne t'accompagne point de l'homme colère, et ne va point avec l'homme furieux;

25 De peur que tu n'apprennes son train, et que tu ne reçoives un piège dans ton âme.

26 Ne sois point de ceux qui frappent dans la main, ni de ceux qui cautionnent pour les dettes.

27 Si tu n'avais pas de quoi payer, pourquoi prendrait-on ton lit de dessous toi?

28 Ne recule point la borne ancienne que tes pères ont faite.

29 As-tu vu un homme habile en son travail? il sera au service des Rois, et non à celui des gens de basse condition.

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.