1 Ne porte point d'envie aux hommes malins, et ne désire point d'être avec eux.

2 Car leur cœur pense à piller, et leurs lèvres parlent de nuire.

3 La maison sera bâtie par la sagesse, et sera affermie par l'intelligence.

4 Et par la science les cabinets seront remplis de tous les biens précieux et agréables.

5 L'homme sage [est accompagné] de force, et l'homme qui a de l'intelligence renforce la puissance.

6 Car par la prudence tu feras la guerre avantageusement, et la délivrance consiste dans le nombre des conseillers.

7 Il n'y a point de sagesse qui ne soit trop haute pour le fou; il n'ouvrira point sa bouche à la porte.

8 Celui qui pense à faire mal, on l'appellera, Songe-malice.

9 Le discours de la folie n'est que péché, et le moqueur est en abomination à l'homme.

10 Si tu as perdu courage dans la calamité, ta force s'est diminuée.

11 Si tu te retiens pour ne délivrer point ceux qui sont traînés à la mort, et qui sont sur le point d'être tués,

12 Parce que tu diras : Voici, nous n'en avons rien su; celui qui pèse les cœurs ne l'entendra-t-il point? et celui qui garde ton âme, ne le saura-t-il point? et ne rendra-t-il point à chacun selon son œuvre?

13 Mon fils, mange le miel, car il est bon; et le rayon de miel, car il est doux à ton palais.

14 Ainsi sera à ton âme la connaissance de la sagesse, quand tu l'auras trouvée; et il y aura une [bonne] issue, et ton attente ne sera point retranchée.

15 Méchant, n'épie point le domicile du juste, et ne détruis point son gîte.

16 Car le juste tombera sept fois, et sera relevé; mais les méchants tombent dans le mal.

17 Quand ton ennemi sera tombé, ne t'en réjouis point; et quand il sera renversé, que ton cœur ne s'en égaye point;

18 De peur que l'Eternel ne [le] voie, et que cela ne lui déplaise, tellement qu'il détourne de dessus lui sa colère [sur toi.]

19 Ne te dépite point à cause des gens malins; ne porte point d'envie aux méchants;

20 Car il n'y aura point de [bonne] issue pour le méchant, et la lampe des méchants sera éteinte.

21 Mon fils, crains l'Eternel, et le Roi; et ne te mêle point avec des gens remuants.

22 Car leur calamité s'élèvera tout d'un coup; et qui sait l'inconvénient qui arrivera à ces deux-là?

23 Ces choses aussi sont pour les sages. Il n'est pas bon d'avoir égard à l'apparence des personnes en jugement.

24 Celui qui dit au méchant : Tu es juste, les peuples le maudiront, et les nations l'auront en détestation.

25 Mais pour ceux qui le reprennent, ils en retireront de la satisfaction, et la bénédiction que les biens accompagnent se répandra sur eux.

26 Celui qui répond avec justesse fait plaisir [à celui qui l'écoute.]

27 Range ton ouvrage dehors, et l'apprête au champ qui est à toi, et puis bâtis ta maison.

28 Ne sois point témoin contre ton prochain, sans qu'il en soit besoin; car voudrais-tu t'en faire croire par tes lèvres?

29 Ne dis point : comme il m'a fait, ainsi lui ferai-je; je rendrai à cet homme selon ce qu'il m'a fait.

30 J'ai passé près du champ de l'homme paresseux, et près de la vigne de l'homme dépourvu de sens;

31 Et voilà, tout y était monté en chardons, et les orties avaient couvert le dessus, et sa cloison de pierres était démolie.

32 Et ayant vu cela, je le mis dans mon cœur, je le regardai, j'en reçus de l'instruction.

33 Un peu de dormir, un peu de sommeil, un peu de ploiement de bras pour demeurer couché,

34 Et ta pauvreté viendra [comme] un passant; et ta disette, comme un soldat.

1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.

2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.

3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.

4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.

5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.

6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.

8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.

9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.

10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.

13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!

16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]

19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.

22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.

28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?

29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.

30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.

32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:

33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.