1 La Souveraine Sapience a bâti sa maison, elle a taillé ses sept colonnes.

2 Elle a apprêté sa viande, elle a mixtionné son vin; elle a aussi dressé sa table.

3 Elle a envoyé ses servantes; et elle appelle de dessus les créneaux des lieux les plus élevés de la ville, [disant] :

4 Qui est celui qui est simple? qu'il se retire ici; et elle dit à celui qui est dépourvu de sens :

5 Venez, mangez de mon pain, et buvez du vin que j'ai mixtionné.

6 Laissez [la sottise], et vous vivrez; et marchez droit par la voie de la prudence.

7 Celui qui instruit le moqueur, en reçoit de l'ignominie; et celui qui reprend le méchant, en reçoit une tache.

8 Ne reprends point le moqueur, de peur qu'il ne te haïsse; reprends le sage, et il t'aimera.

9 Donne [instruction] au sage, et il deviendra encore plus sage; enseigne le juste, et il croîtra en science.

10 Le commencement de la sagesse est la crainte de l'Eternel; et la science des saints, c'est la prudence.

11 Car tes jours seront multipliés par moi, et des années de vie te seront ajoutées.

12 Si tu es sage, tu seras sage pour toi-même; mais si tu es moqueur, tu en porteras seul la peine.

13 La femme folle est bruyante; ce n'est que sottise, et elle ne connaît rien.

14 Et elle s'assied à la porte de sa maison sur un siège, dans les lieux élevés de la ville;

15 Pour appeler les passants qui vont droit leur chemin, [disant] :

16 Qui est celui qui est simple? qu'il se retire ici; et elle dit à celui qui est dépourvu de sens :

17 Les eaux dérobées sont douces, et le pain pris en secret est agréable.

18 Et il ne connaît point que là [sont] les trépassés, et que ceux qu'elle a conviés sont au fond du sépulcre.

1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!