1 Les préparations du cœur sont à l'homme; mais le discours de la langue est de par l'Eternel.
2 Chacune des voies de l'homme lui semble pure; mais l'Eternel pèse les esprits.
3 Remets tes affaires à l'Eternel, et tes pensées seront bien ordonnées.
4 L'Eternel a fait tout pour soi-même; et même le méchant pour le jour de la calamité.
5 L'Eternel a en abomination tout homme hautain de cœur; de main en main il ne demeurera point impuni.
6 Il y aura propitiation pour l'iniquité par la miséricorde et la vérité; et on se détourne du mal par la crainte de l'Eternel.
7 Quand l'Eternel prend plaisir aux voies de l'homme, il apaise envers lui ses ennemis mêmes.
8 Il vaut mieux un peu de bien avec justice, qu'un gros revenu là où l'on n'a point de droit.
9 Le cœur de l'homme délibère de sa voie; mais l'Eternel conduit ses pas.
10 Il y a divination aux lèvres du Roi, et sa bouche ne se fourvoiera point du droit.
11 La balance et le trébuchet justes sont de l'Eternel, et tous les poids du sachet sont son œuvre.
12 Ce doit être une abomination aux Rois de faire injustice, parce que le trône est établi par la justice.
13 Les Rois [doivent prendre] plaisir aux lèvres de justice, et aimer celui qui profère des choses justes.
14 Ce sont autant de messagers de mort que la colère du Roi; mais l'homme sage l'apaisera.
15 C'est vie que le visage serein du Roi, et sa faveur est comme la nuée portant la pluie de la dernière saison.
16 Combien est-il plus précieux que le fin or, d'acquérir de la sagesse; et combien est-il plus excellent que l'argent, d'acquérir de la prudence?
17 Le chemin relevé des hommes droits, c'est de se détourner du mal; celui-là garde son âme qui prend garde à son train.
18 L'orgueil va devant l'écrasement; et la fierté d'esprit devant la ruine.
19 Mieux vaut être humilié d'esprit avec les débonnaires, que de partager le butin avec les orgueilleux.
20 Celui qui prend garde à la parole, trouvera le bien; et celui qui se confie en l'Eternel, est bienheureux.
21 On appellera prudent le sage de cœur; et la douceur des lèvres augmente la doctrine.
22 La prudence est à ceux qui la possèdent une source de vie; mais l'instruction des fous est une folie.
23 Le cœur sage conduit prudemment sa bouche, et ajoute doctrine sur ses lèvres.
24 Les paroles agréables sont des rayons de miel, douceur à l'âme, et santé aux os.
25 II y a telle voie qui semble droite à l'homme, mais dont la fin sont les voies de la mort.
26 L'âme de celui qui travaille, travaille pour lui-même, parce que sa bouche se courbe devant lui.
27 Le méchant creuse le mal, et il y a comme un feu brûlant sur ses lèvres.
28 L'homme qui use de renversements, sème des querelles, et le rapporteur met le plus grand ami en division.
29 L'homme violent attire son compagnon, et le fait marcher par une voie qui n'est pas bonne.
30 Il fait signe des yeux pour machiner des renversements, et remuant ses lèvres il exécute le mal.
31 Les cheveux blancs sont une couronne d'honneur; et elle se trouvera dans la voie de la justice.
32 Celui qui est tardif à colère, vaut mieux que l'homme fort; et celui qui est le maître de son cœur, vaut mieux que celui qui prend des villes.
33 On jette le sort au giron, mais tout ce qui en doit arriver, est de par l'Eternel.
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.