1 Mon fils, ne mets point en oubli mon enseignement, et que ton cœur garde mes commandements.

2 Car ils t'apporteront de longs jours, et des années de vie, et de prospérité.

3 Que la gratuité et la vérité ne t'abandonnent point : lie-les à ton cou, et écris-les sur la table de ton cœur;

4 Et tu trouveras la grâce et le bon sens aux yeux de Dieu et des hommes.

5 Confie-toi de tout ton cœur en l'Eternel, et ne t'appuie point sur ta prudence.

6 Considère-le en toutes tes voies, et il dirigera tes sentiers.

7 Ne sois point sage à tes yeux; crains l'Eternel, et détourne-toi du mal.

8 Ce sera une médecine à ton nombril, et une humectation à tes os.

9 Honore l'Eternel de ton bien, et des prémices de tout ton revenu.

10 Et tes greniers seront remplis d'abondance, et tes cuves rompront de moût.

11 Mon fils, ne rebute point l'instruction de l'Eternel, et ne te fâche point de ce qu'il te reprend.

12 Car l'Eternel reprend celui qu'il aime, même comme un père l'enfant auquel il prend plaisir.

13 Ô! que bienheureux est l'homme [qui] trouve la sagesse, et l'homme qui met en avant l'intelligence!

14 Car le trafic qu'on peut faire d'elle, est meilleur que le trafic de l'argent; et le revenu qu'on en peut avoir, est meilleur que le fin or.

15 Elle est plus précieuse que les perles, et toutes tes choses désirables ne la valent point.

16 Il y a de longs jours en sa main droite, des richesses et de la gloire en sa gauche.

17 Ses voies sont des voies agréables, et tous ses sentiers ne sont que prospérité.

18 Elle est l'arbre de vie à ceux qui l'embrassent; et tous ceux qui la tiennent sont rendus bienheureux.

19 L'Eternel a fondé la terre par la sapience, et il a disposé les cieux par l'intelligence.

20 Les abîmes se débordent par sa science, et les nuées distillent la rosée.

21 Mon fils, qu'elles ne s'écartent point de devant tes yeux; garde la droite connaissance et la prudence.

22 Et elles seront la vie de ton âme, et l'ornement de ton cou.

23 Alors tu marcheras en assurance par ta voie, et ton pied ne bronchera point.

24 Si tu te couches, tu n'auras point de frayeur, et quand tu te seras couché ton sommeil sera doux.

25 Ne crains point la frayeur subite, ni la ruine des méchants, quand elle arrivera.

26 Car l'Eternel sera ton espérance, et il gardera ton pied d'être pris.

27 Ne retiens pas le bien de ceux à qui il appartient, encore qu'il fût en ta puissance de le faire.

28 Ne dis point à ton prochain : Va, et retourne, et je te le donnerai demain, quand tu l'as par-devers toi.

29 Ne machine point de mal contre ton prochain; vu qu'il habite en assurance avec toi.

30 N'aie point de procès sans sujet avec aucun, à moins qu'il ne t'ait fait quelque tort.

31 Ne porte point d'envie à l'homme violent, et ne choisis aucune de ses voies.

32 Car celui qui va de travers est en abomination à l'Eternel; mais son secret est avec ceux qui sont justes.

33 La malédiction de l'Eternel est dans la maison du méchant; mais il bénit la demeure des justes.

34 Certes il se moque des moqueurs, mais il fait grâce aux débonnaires.

35 Les sages hériteront la gloire; mais l'ignominie élève les fous.

1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

13 Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

17 Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

18 Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

19 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

20 Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

22 És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

23 Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

25 Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

31 Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

34 Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.