1 Le vin est moqueur, et la cervoise est mutine; et quiconque y excède, n'est pas sage.

2 La terreur du Roi est comme le rugissement d'un jeune lion; celui qui se met en colère contre lui, pèche contre soi-même.

3 C'est une gloire à l'homme de s'abstenir de procès; mais chaque insensé s'en mêle.

4 Le paresseux ne labourera point à cause du mauvais temps, mais il mendiera durant la moisson, et il n'aura rien.

5 Le conseil dans le cœur d'un [digne] personnage est [comme] des eaux profondes, et l'homme intelligent l'y puisera.

6 La plupart des hommes prêchent leur bonté; mais qui est-ce qui trouvera un homme véritable?

7 Ô! que les enfants du juste qui marchent dans son intégrité, seront heureux après lui!

8 Le Roi séant sur le trône de justice dissipe tout mal par son regard.

9 Qui est-ce qui peut dire : J'ai purifié mon cœur; je suis net de mon péché?

10 Le double poids et la double mesure sont tous deux en abomination à l'Eternel.

11 Un jeune enfant même fait connaître par ses actions si son œuvre sera pure, et si elle sera droite.

12 Et l'oreille qui entend, et l'œil qui voit, l'Eternel les a faits tous les deux.

13 N'aime point le sommeil, de peur que tu ne deviennes pauvre; ouvre tes yeux, et tu auras suffisamment de pain.

14 Il est mauvais, il est mauvais, dit l'acheteur; puis il s'en va, et se vante.

15 Il y a de l'or, et beaucoup de perles; mais les lèvres qui prononcent la science sont un vase précieux.

16 Quand quelqu'un aura cautionné pour l'étranger, prends son vêtement, et prends gage de lui pour l'étrangère.

17 Le pain volé est doux à l'homme; mais ensuite sa bouche sera remplie de gravier.

18 Chaque pensée s'affermit par le conseil; fais donc la guerre avec prudence.

19 Celui qui révèle le secret va médisant; ne te mêle donc point avec celui qui séduit par ses lèvres.

20 La lampe de celui qui maudit son père, ou sa mère, sera éteinte dans les ténèbres les plus noires.

21 L'héritage pour lequel on s'est trop hâté du commencement, ne sera point béni sur la fin.

22 Ne dis point : je rendrai le mal; mais attends l'Eternel, et il te délivrera.

23 Le double poids est en abomination à l'Eternel, et la fausse balance n'[est] pas bonne.

24 Les pas de l'homme sont de par l'Eternel, comment donc l'homme entendra-t-il sa voie?

25 C'est un piège à l'homme d'engloutir la chose sainte, et de chercher à s'emparer des choses vouées.

26 Le sage Roi dissipe les méchants, et fait tourner la roue sur eux.

27 C'est une lampe de l'Eternel que l'esprit de l'homme; elle sonde jusqu'aux choses les plus profondes.

28 La bonté et la vérité conserveront le Roi; et il soutient son trône par ses faveurs.

29 La force des jeunes gens est leur gloire; et les cheveux blancs sont l'honneur des anciens.

30 La meurtrissure de la plaie est un nettoiement au méchant, et des coups qui pénètrent jusqu'au fond de l'âme.

1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.

13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.