1 La Sapience ne crie-t-elle pas? et l'Intelligence ne fait-elle pas ouïr sa voix?

2 Elle s'est présentée sur le sommet des lieux élevés; sur le chemin, aux carrefours.

3 Elle crie à la place des portes; à l'entrée de la ville; à l'avenue des portes.

4 Ô vous! hommes de qualité, je vous appelle; et ma voix s'adresse aussi aux gens du commun.

5 Vous simples, entendez ce que c'est que du discernement, et vous tous, devenez intelligents de cœur.

6 Ecoutez, car je dirai des choses importantes : et l'ouverture de mes lèvres [sera] de choses droites.

7 Parce que mon palais parlera de la vérité, et que mes lèvres ont en abomination la méchanceté.

8 Tous les discours de ma bouche [sont] avec justice, il n'y a rien en eux de contraint, ni de mauvais.

9 Ils sont tous aisés à trouver à l'homme intelligent, et droits à ceux qui ont trouvé la science.

10 Recevez mon instruction, et non pas de l'argent; et la science, plutôt que du fin or choisi.

11 Car la sagesse est meilleure que les perles; et tout ce qu'on saurait souhaiter, ne la vaut pas.

12 Moi la Sapience je demeure [avec] la discrétion, et je trouve la science de prudence.

13 La crainte de l'Eternel c'est de haïr le mal. J'ai en haine l'orgueil et l'arrogance, la voie de méchanceté, la bouche hypocrite.

14 A moi appartient le conseil et l'adresse; je suis la prudence, à moi appartient la force.

15 Par moi règnent les Rois, et par moi les Princes décernent la justice.

16 Par moi dominent les Seigneurs, et les Princes, et tous les juges de la terre.

17 J'aime ceux qui m'aiment; et ceux qui me cherchent soigneusement, me trouveront.

18 Avec moi sont les richesses et la gloire, les biens permanents, et la justice.

19 Mon fruit est meilleur que le fin or, même que l'or raffiné; et mon revenu est meilleur que l'argent choisi.

20 Je fais marcher par le chemin de la justice, et par le milieu des sentiers de la droiture;

21 Afin que je fasse hériter des biens permanents à ceux qui m'aiment, et que je remplisse leurs trésors.

22 L'Eternel m'a possédée dès le commencement de sa voie, même avant qu'il fît aucune de ses œuvres.

23 J'ai été déclarée Princesse dès le siècle, dès le commencement, dès l'ancienneté de la terre.

24 J'ai été engendrée lorsqu'il n'y avait point encore d'abîmes, ni de fontaines chargées d'eaux.

25 J'ai été engendrée avant que les montagnes fussent posées, et avant les coteaux.

26 Lorsqu'il n'avait point encore fait la terre, ni les campagnes, ni le plus beau des terres du monde habitable.

27 Quand il disposait les cieux; quand il traçait le cercle au-dessus des abîmes;

28 Quand il affermissait les nuées d'en haut; quand il serrait ferme les fontaines des abîmes;

29 Quand il mettait son ordonnance touchant la mer, afin que les eaux ne passassent point ses bords; quand il compassait les fondements de la terre;

30 J'étais alors par-devers lui son nourrisson, j'étais ses délices de tous les jours, et toujours j'étais en joie en sa présence.

31 Je me réjouissais en la partie habitable de sa terre, et mes plaisirs étaient avec les enfants des hommes.

32 Maintenant donc, enfants, écoutez-moi; car bienheureux seront ceux qui garderont mes voies.

33 Ecoutez l'instruction, et soyez sages, et ne la rejetez point.

34 Ô! que bienheureux est l'homme qui m'écoute, ne bougeant de mes portes tous les jours, et gardant les poteaux de mes portes!

35 Car celui qui me trouve, trouve la vie, et attire la faveur de l'Eternel.

36 Mais celui qui m'offense, fait tort à son âme; tous ceux qui me haïssent, aiment la mort.

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!