1 Mon fils, si tu reçois mes paroles, et que tu mettes en réserve par-devers toi mes commandements;

2 Tellement que tu rendes ton oreille attentive à la sagesse, et que tu inclines ton cœur à l'intelligence;

3 Si tu appelles à toi la prudence, et que tu adresses ta voix à l'intelligence;

4 Si tu la cherches comme de l'argent, et si tu la recherches soigneusement comme des trésors;

5 Alors tu connaîtras la crainte de l'Eternel, et tu trouveras la connaissance de Dieu.

6 Car l'Eternel donne la sagesse; et de sa bouche procède la connaissance et l'intelligence.

7 Il réserve pour ceux qui sont droits un état permanent, et il est le bouclier de ceux qui marchent dans l'intégrité;

8 Pour garder les sentiers de jugement; [tellement qu'] il gardera la voie de ses bien-aimés.

9 Alors tu entendras la justice, et le jugement, et l'équité, et tout bon chemin.

10 Si la sagesse vient en ton cœur, et si la connaissance est agréable à ton âme;

11 La prudence te conservera, et l'intelligence te gardera;

12 Pour te délivrer du mauvais chemin, et de l'homme prononçant de mauvais discours.

13 De ceux qui laissent les chemins de la droiture pour marcher par les voies de ténèbres;

14 Qui se réjouissent à mal faire, et s'égayent dans les renversements que fait le méchant.

15 Desquels les chemins sont tortus, et qui vont de travers en leur train.

16 [Et] afin qu'il te délivre de la femme étrangère, et de la femme d'autrui, dont les paroles sont flatteuses;

17 Qui abandonne le conducteur de sa jeunesse, et qui a oublié l'alliance de son Dieu.

18 Car sa maison penche vers la mort, et son chemin mène vers les trépassés.

19 Pas un de ceux qui vont vers elle, n'en retourne, ni ne reprend les sentiers de la vie.

20 Afin aussi que tu marches dans la voie des gens de bien, et que tu gardes les sentiers des justes.

21 Car ceux qui sont justes habiteront en la terre, et les hommes intègres demeureront de reste en elle.

22 Mais les méchants seront retranchés de la terre, et ceux qui agissent perfidement en seront arrachés.

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.