1 Puis étant parti de là, il vint sur les confins de la Judée, au delà du Jourdain, et les troupes s'étant encore assemblées auprès de lui, il les enseignait comme il avait accoutumé.

2 Alors des Pharisiens vinrent à lui, et pour l'éprouver ils lui demandèrent : est-il permis à un homme de répudier sa femme?

3 Il répondit, et leur dit : qu'est-ce que Moïse vous a commandé?

4 Ils dirent : Moïse a permis d'écrire la Lettre de divorce, et de répudier [ainsi sa femme].

5 Et Jésus répondant leur dit : il vous a donné ce commandement à cause de la dureté de votre cœur.

6 Mais au commencement de la création, Dieu fit un homme et une femme.

7 C'est pourquoi l'homme laissera son père et sa mère, et s'attachera à sa femme;

8 Et les deux seront une seule chair : ainsi ils ne sont plus deux, mais une seule chair.

9 Que l'homme donc ne sépare pas ce que Dieu a joint.

10 Puis ses Disciples l'interrogèrent encore sur cela même dans la maison.

11 Et il leur dit : quiconque laissera sa femme, et se mariera à une autre, il commet un adultère contre elle.

12 Pareillement si la femme laisse son mari, et se marie à un autre, elle commet un adultère.

13 Et on lui présenta de petits enfants, afin qu'il les touchât; mais les Disciples reprenaient ceux qui les présentaient;

14 Et Jésus voyant cela, en fut indigné, et il leur dit : laissez venir à moi les petits enfants, et ne les en empêchez point; car le Royaume de Dieu appartient à ceux qui leur ressemblent.

15 En vérité, je vous dis, que quiconque ne recevra pas comme un petit enfant le Royaume de Dieu, il n'y entrera point.

16 Après les avoir donc pris entre ses bras, il les bénit, en posant les mains sur eux.

17 Et comme il sortait pour se mettre en chemin, un homme accourut, et se mit à genoux devant lui, et lui fit cette demande : Maître qui es bon, que ferai-je pour hériter la vie éternelle?

18 Et Jésus lui répondit : pourquoi m'appelles-tu bon? il n'y a nul être qui soit bon que Dieu.

19 Tu sais les Commandements : Ne commets point adultère. Ne tue point. Ne dérobe point. Ne dis point de faux témoignage. Ne fais aucun tort à personne. Honore ton père et ta mère.

20 Il répondit, et lui dit : Maître, j'ai gardé toutes ces choses dès ma jeunesse.

21 Et Jésus ayant jeté l'œil sur lui, l'aima, et lui dit : il te manque une chose; va, et vends tout ce que tu as, et le donne aux pauvres, et tu auras un trésor au ciel; puis viens, et me suis, ayant chargé la croix.

22 Mais il fut fâché de ce mot, et s'en alla tout triste, parce qu'il avait de grands biens.

23 Alors Jésus ayant regardé alentour, dit à ses Disciples : combien difficilement ceux qui ont des richesses entreront-ils dans le Royaume de Dieu.

24 Et ses Disciples s'étonnèrent de ces paroles; mais Jésus prenant encore la parole, leur dit : mes enfants, qu'il est difficile à ceux qui se confient aux richesses d'entrer dans le Royaume de Dieu!

25 Il est plus aisé qu'un chameau passe par le trou d'une aiguille, qu'il ne l'est qu'un riche entre dans le Royaume de Dieu.

26 Et ils s'en étonnèrent encore davantage, disant entre eux : et qui peut être sauvé?

27 Mais Jésus les ayant regardés, leur dit : cela est impossible quant aux hommes, mais non pas quant à Dieu; car toutes choses sont possibles à Dieu.

28 Alors Pierre se mit à lui dire : voici, nous avons tout quitté, et t'avons suivi.

29 Et Jésus répondant, dit : en vérité je vous dis, qu’il n'y a personne qui ait laissé ou maison, ou frères, ou sœurs, ou père, ou mère, ou femme, ou enfants, ou champs, pour l'amour de moi, et de l’Evangile,

30 Qui n'en reçoive maintenant en ce temps-ci cent fois autant, maisons, et frères, et sœurs, et mère, et enfants, et champs, avec des persécutions; et dans le siècle à venir, la vie éternelle.

31 Mais plusieurs qui sont les premiers, seront les derniers; et les derniers seront les premiers.

32 Or ils étaient en chemin, montant à Jérusalem, et Jésus allait devant eux; et ils étaient épouvantés, et craignaient en le suivant, parce que Jésus ayant encore pris à l'écart les douze, s'était mis à leur déclarer les choses qui lui devaient arriver;

33 [Disant] : voici, nous montons à Jérusalem; et le Fils de l'homme sera livré aux principaux Sacrificateurs, et aux Scribes; et ils le condamneront à mort, et le livreront aux Gentils;

34 Qui se moqueront de lui, et le fouetteront, et cracheront contre lui, puis ils le feront mourir; mais il ressuscitera le troisième jour.

35 Alors Jacques et Jean , fils de Zébédée, vinrent à lui, en lui disant : Maître, nous voudrions que tu fisses pour nous ce que nous te demanderons.

36 Et il leur dit : que voulez-vous que je fasse pour vous?

37 Et ils lui dirent : accorde-nous que dans ta gloire nous soyons assis l'un à ta droite, et l'autre à ta gauche.

38 Et Jésus leur dit : vous ne savez ce que vous demandez; pouvez-vous boire la coupe que je dois boire; et être baptisés du Baptême dont je dois être baptisé ?

39 Ils lui répondirent : nous le pouvons. Et Jésus leur dit : il est vrai que vous boirez la coupe que je dois boire, et que vous serez baptisés du Baptême dont je dois être baptisé;

40 Mais d'être assis à ma droite et à ma gauche, ce n'est pas à moi de le donner; mais [il sera donné] à ceux à qui il est préparé.

41 Ce que les dix [autres] ayant ouï, ils conçurent de l'indignation contre Jacques et Jean.

42 Et Jésus les ayant appelés, leur dit : vous savez que ceux qui dominent sur les nations les maîtrisent, et que les Grands d'entre eux usent d'autorité sur elles.

43 Mais il n'en sera pas ainsi entre vous; mais quiconque voudra être le plus grand entre vous, sera votre serviteur.

44 Et quiconque d'entre vous voudra être le premier, sera le serviteur de tous.

45 Car aussi le Fils de l'homme n'est pas venu pour être servi, mais pour servir, et pour donner sa vie en rançon pour plusieurs.

46 Puis ils arrivèrent à Jéricho; et comme il partait de Jéricho avec ses Disciples et une grande troupe, un aveugle, [appelé] Bartimée, [c'est-à-dire], fils de Timée, était assis sur le chemin, et mendiait.

47 Et ayant entendu que c'était Jésus le Nazarien, il se mit à crier, et à dire : Jésus, Fils de David, aie pitié de moi.

48 Et plusieurs le censuraient fortement, afin qu'il se tût; mais il criait encore plus fort : Fils de David, aie pitié de moi!

49 Et Jésus s'étant arrêté, dit qu'on l'appelât. On l'appela donc, en lui disant : prends courage, lève-toi, il t'appelle.

50 Et jetant bas son manteau, il se leva, et s'en vint à Jésus.

51 Et Jésus prenant la parole, lui dit : que veux-tu que je te fasse? Et l'aveugle lui dit : Maître, que je recouvre la vue.

52 Et Jésus lui dit : Va, ta foi t'a sauvé.

53 Et sur-le-champ il recouvra la vue, et il suivit Jésus par le chemin.

1 Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismét tanítja vala õket.

2 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt.

3 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

4 Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

5 És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;

6 De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten.

7 Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,

8 És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

9 Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

10 És odahaza az õ tanítványai ismét megkérdezék õt e dolog felõl.

11 Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.

12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

13 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.

14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.

15 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.

16 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket.

17 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

20 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.

22 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.

23 Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

24 A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

25 Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?

27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

28 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.

29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,

30 A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.

31 Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.

32 Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elõttök megy vala Jézus, õk pedig álmélkodának, és követvén õt, félnek vala. És õ a tizenkettõt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,

33 Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják õt, és a pogányok kezébe adják õt;

34 És megcsúfolják õt, és megostorozzák õt, és megköpdösik õt, és megölik õt; de harmadnapon feltámad.

35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.

36 Õ pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?

37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl üljön a te dicsõségedben.

38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?

39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;

40 De az én jobb és bal kezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.

41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.

42 Jézus pedig magához szólítván õket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az õ nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.

43 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;

44 És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:

45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.

46 És Jerikóba érkezének: és mikor õ és az õ tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.

47 És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

48 És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

49 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elõ. És elõhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.

50 Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.

51 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.

52 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.