1 Or le [jour du] Sabbat étant passé, Marie-Magdeleine, et Marie [mère] de Jacques, et Salomé achetèrent des aromates, pour le venir embaumer.

2 Et de fort grand matin, le premier jour de la semaine, elles arrivèrent au sépulcre, le soleil étant levé.

3 Et elles disaient entre elles : qui nous roulera la pierre de l'entrée du sépulcre?

4 Et ayant regardé, elles virent que la pierre était roulée; car elle était fort grande.

5 Puis étant entrées dans le sépulcre, elles virent un jeune homme assis à main droite, vêtu d'une robe blanche, et elles s'épouvantèrent.

6 Mais il leur dit : ne vous épouvantez point; vous cherchez Jésus le Nazarien qui a été crucifié; il est ressuscité, il n'est point ici; voici le lieu où on l'avait mis.

7 Mais allez, et dites à ses Disciples, et à Pierre, qu'il s'en va devant vous en Galilée; vous le verrez là, comme il vous l'a dit.

8 Elles partirent aussitôt et s'enfuirent du sépulcre : car le tremblement et la frayeur les avaient saisies, et elles ne dirent rien à personne, car elles avaient peur.

9 Or Jésus étant ressuscité le matin du premier jour de la semaine, il apparut premièrement à Marie-Magdeleine, de laquelle il avait chassé sept démons.

10 Et elle s'en alla, et l'annonça à ceux qui avaient été avec lui, lesquels étaient dans le deuil, et pleuraient.

11 Mais quand ils ouïrent dire qu'il était vivant, et qu'elle l'avait vu, ils ne la crurent point.

12 Après cela il se montra sous une autre forme à deux d'entre eux, qui étaient en chemin pour aller aux champs.

13 Et ceux-ci étant retournés, l'annoncèrent aux autres; mais ils ne les crurent point non plus.

14 Enfin il se montra aux onze, qui étaient assis ensemble, et il leur reprocha leur incrédulité et leur dureté de cœur, en ce qu'ils n'avaient point cru ceux qui l'avaient vu ressuscité.

15 Et il leur dit : allez par tout le monde, et prêchez l'Evangile à toute créature.

16 Celui qui aura cru, et qui aura été baptisé, sera sauvé; mais celui qui n'aura point cru, sera condamné.

17 Et ce sont ici les miracles qui accompagneront ceux qui auront cru : ils chasseront les démons en mon Nom; ils parleront de nouveaux langages;

18 Ils saisiront les serpents [avec la main], et quand ils auront bu quelque chose mortelle, elle ne leur nuira point; ils imposeront les mains aux malades, et ils seront guéris.

19 Or le Seigneur après leur avoir parlé [de la sorte] fut élevé en haut au ciel, et s'assit à la droite de Dieu.

20 Et eux étant partis prêchèrent partout; et le Seigneur coopérait avec eux, et confirmait la parole par les prodiges qui l'accompagnaient.

1 Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.

2 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.

3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?

4 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.

5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.

6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.

7 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.

8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.

9 Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.

10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.

11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.

12 Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.

13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.

14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,

15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

17 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.

18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.

20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!