1 L'Eternel parla aussi à Moïse, en disant :

2 Fais la vengeance des enfants d'Israël sur les Madianites, puis tu seras recueilli vers tes peuples.

3 Moïse donc parla au peuple, en disant : Que quelques-uns d'entre vous s'équipent pour aller à la guerre, et qu'ils aillent contre Madian, pour exécuter la vengeance de l'Eternel sur Madian.

4 Vous enverrez à la guerre mille [hommes] de chaque Tribu, de toutes les tribus d'Israël.

5 On donna donc d'entre les milliers d'Israël mille hommes de chaque Tribu, qui furent douze mille hommes équipés pour la guerre.

6 Et Moïse les envoya à la guerre, [savoir] mille de chaque Tribu, et avec eux Phinées, fils d'Eiéazar le Sacrificateur, qui avait les vaisseaux du Sanctuaire, et les trompettes de retentissement en sa main.

7 Ils marchèrent donc en guerre contre Madian, comme l'Eternel l'avait commandé à Moïse, et ils en tuèrent tous les mâles.

8 Ils tuèrent aussi les Rois de Madian, outre les autres qui y furent tués, [savoir] Evi, Rékem, Tsur, Hur, et Rébah, cinq Rois de Madian; ils firent aussi passer au fil de l'épée Balaam fils de Béhor.

9 Et les enfants d'Israël emmenèrent prisonniers les femmes de Madian, avec leurs petits enfants, et pillèrent tout leur gros et menu bétail, et tout ce qui était en leur puissance.

10 Ils brûlèrent au feu toutes leurs villes, leurs demeures, et tous leurs châteaux;

11 Et ils prirent tout le butin et tout le pillage, tant des hommes que du bétail.

12 Puis ils amenèrent les prisonniers, le pillage, et le butin, à Moïse et à Eléazar le Sacrificateur, et à l'assemblée des enfants d'Israël, au camp dans les campagnes de Moab, qui sont près du Jourdain de Jéricho.

13 Alors Moïse et Eléazar le Sacrificateur, et tous les principaux de l'assemblée sortirent au devant d'eux hors du camp.

14 Et Moïse se mit en grande colère contre les Capitaines de l'armée, les chefs des milliers, et les chefs des centaines, qui retournaient de cet exploit de guerre.

15 Et Moïse leur dit : N'avez-vous pas gardé en vie toutes les femmes?

16 Voici ce sont elles qui à la parole de Balaam, ont donné [occasion] aux enfants d'Israël de pécher contre l'Eternel au fait de Péhor [ce qui attira] la plaie sur l'assemblée de l'Eternel.

17 Or maintenant tuez tous les mâles d'entre les petits enfants, et tuez toute femme qui aura eu compagnie d'homme.

18 Mais vous garderez en vie toutes les jeunes filles qui n'ont point eu compagnie d'homme.

19 Au reste, demeurez sept jours hors du camp. Quiconque tuera quelqu'un, et quiconque touchera quelqu'un qui aura été tué, se purifiera le troisième et le septième jour, tant vous que vos prisonniers.

20 Vous purifierez aussi tous vos vêtements, et tout ce qui sera fait de peau, et tous ouvrages de poil de chèvre, et toute vaisselle de bois.

21 Et Eléazar le Sacrificateur dit aux hommes de guerre qui étaient allés à la bataille : Voici l'ordonnance et la Loi que l'Eternel a commandée à Moïse.

22 En général l'or, l'argent, l'airain, le fer, l'étain, le plomb;

23 Tout ce qui peut passer par le feu, vous le ferez passer par le feu, et il sera net; seulement on le purifiera avec l'eau d'aspersion; mais vous ferez passer par l'eau toutes les choses qui ne passent point par le feu.

24 Vous laverez aussi vos vêtements le septième-jour, et vous serez nets, puis vous entrerez au camp.

25 Et l'Eternel parla à Moïse, en disant :

26 Fais le compte du butin, et de tout ce qu'on a emmené, tant des personnes que des bêtes, toi et Eléazar le Sacrificateur, et les chefs des pères de l'assemblée.

27 Et partage par moitié le butin entre les combattants qui sont allés à la guerre, et toute l'assemblée.

28 Tu lèveras aussi pour l'Eternel un tribut des gens de guerre qui sont allés à la bataille, [savoir] de cinq cents un, tant des personnes que des bœufs, des ânes et des brebis.

29 On le prendra de leur moitié, et tu le donneras à Eléazar le Sacrificateur, en offrande élevée à l'Eternel.

30 Et de l'[autre] moitié qui appartient aux enfants d'Israël, tu en prendras à part de cinquante un, tant des personnes que des bœufs, des ânes, des brebis et de tous [autres] animaux, et tu le donneras aux Lévites qui ont la charge de garder le pavillon de l'Eternel.

31 Et Moïse et Eléazar le Sacrificateur firent comme l'Eternel l'avait commandé à Moïse.

32 Or le butin, qui était resté du pillage que le peuple qui était allé à la guerre, avait fait, était de six cent soixante et quinze mille brebis;

33 De soixante et douze mille bœufs;

34 De soixante et un mille ânes.

35 Et quant aux femmes qui n'avaient point eu compagnie d'homme, [elles étaient] en tout trente-deux mille âmes.

36 Et la moitié du butin, [savoir] la part de ceux qui étaient allés à la guerre, montait à trois cent trente-sept mille cinq cents brebis.

37 Dont le tribut pour l'Eternel, quant aux brebis, fut de six cent soixante et quinze.

38 Et à trente-six mille bœufs; dont le tribut pour l'Eternel, quant aux bœufs, fut de soixante et douze bœufs.

39 Et à trente mille cinq cents ânes; dont le tribut pour l'Eternel, quant aux ânes, fut de soixante et un ânes.

40 Et à seize mille personnes; dont le tribut pour l'Eternel fut de trente-deux personnes.

41 Et Moïse donna à Eléazar le Sacrificateur le tribut de l'offrande élevée de l'Eternel, comme l'Eternel le lui avait commandé.

42 Et de l'autre moitié qui appartenait aux enfants d'Israël, laquelle Moïse avait tirée des hommes qui étaient allés à la guerre.

43 Or de cette moitié qui fut pour l'assemblée, et qui montait à trois cent trente-sept mille cinq cents brebis;

44 A trente-six mille bœufs;

45 A trente mille cinq cents ânes;

46 Et à seize mille personnes;

47 De cette moitié, [dis-je], qui appartenait aux enfants d'Israël, Moïse prit à part de cinquante un, tant des personnes que des bêtes, et les donna aux Lévites qui avaient la charge de garder le pavillon de l'Eternel, comme l'Eternel le lui avait commandé.

48 Et les capitaines qui avaient charge des milliers de l'armée, tant les chefs des milliers, que les chefs des centaines, s'approchèrent de Moïse,

49 Et lui dirent : Tes serviteurs ont fait le compte des gens de guerre qui sont sous notre charge, et il ne s'en manque pas un seul.

50 C'est pourquoi nous offrons l'offrande de l'Eternel, chacun ce qu'il s'est trouvé avoir, des joyaux d'or, des jarretières, des bracelets, des anneaux, des pendants d'oreilles, et des colliers, afin de faire propitiation pour nos personnes devant l'Eternel.

51 Et Moïse et Eléazar le Sacrificateur reçurent d'eux l'or, [savoir] toute pièce d'ouvrage.

52 Et tout l'or de l'offrande élevée qui fut présenté à l'Eternel de la part des chefs de milliers et des chefs de centaines, [montait à] seize mille sept cent cinquante sicles.

53 [Or] les gens de guerre retinrent chacun pour soi ce qu'ils avaient pillé.

54 Moïse donc et Eléazar le Sacrificateur prirent des chefs de milliers et [des chefs] de centaines cet or-là, et l'apportèrent au Tabernacle d'assignation, [en] mémorial pour les enfants d'Israël, devant l'Eternel.

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.

3 Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.

4 Ezret-ezret egy-egy törzsbõl, Izráelnek minden törzsébõl küldjetek a hadba.

5 Kiválogatának azért Izráel ezereibõl, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.

6 És elküldé õket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az õ keze alatt.

7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.

8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.

9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.

10 Minden városukat pedig az õ lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tûzzel megégeték.

11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekbõl, mind barmokból.

12 És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezõségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.

13 Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme õ eléjök a táboron kívül.

14 És megharaguvék Mózes a hadnak vezetõire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.

15 És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?

16 Ímé õk voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hûtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lõn csapás az Úr gyülekezetén.

17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden finemût; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.

18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.

19 Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.

20 Minden ruhát, minden bõrbõl való eszközt, minden kecskeszõrbõl való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.

21 És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:

22 Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;

23 Minden egyebet [is], a mi állja a tüzet, vigyetek át a tûzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tûzet, vízen vigyétek át.

24 Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és azután bemehettek a táborba.

25 Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:

26 Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.

27 És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.

28 És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.

29 Azoknak fele részébõl vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.

30 Az Izráel fiainak járó fele részbõl pedig egy elfogottat végy ötvenbõl: emberekbõl, ökrökbõl, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.

31 És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

32 És vala az a préda, [azaz] annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.

33 És hetvenhét ezer ökör.

34 És hatvanegy ezer szamár.

35 Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.

36 Vala pedig az [egyik] fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.

37 Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.

38 Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettõ.

39 És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.

40 Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminczhét lélek.

41 És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

42 Az Izráel fiainak esõ [másik] fele részbõl pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.

43 (Vala pedig a gyülekezetre esõ felerész juhokból: háromszáz harminczhét ezer és ötszáz;

44 Ökör: harminczhat ezer;

45 Szamár: harmincz ezer és ötszáz:

46 Emberi lélek: tizenhat ezer.)

47 Az Izráel fiainak esõ fele részbõl pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenbõl, az emberekbõl és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

48 És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetõi, az ezredesek és századosok.

49 És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.

50 Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggõket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr elõtt.

51 És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat õ tõlök, [és] a megkészített eszközöket [is] mind.

52 És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektõl és századosoktól.

53 A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.

54 Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektõl és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetõül az Úr elé.