1 Puis [l'Eternel] me fit voir Jéhosuah, le grand Sacrificateur, se tenant debout devant l'Ange de l'Eternel; et Satan qui se tenait debout à sa droite, pour le contrarier.

2 Et l'Eternel dit à Satan : Que l'Eternel te tance [rudement], ô Satan! Que l'Eternel, dis-je, qui a élu Jérusalem, te tance [rudement!] N'est-ce pas ici ce tison [qui a été] retiré du feu?

3 Or Jéhosuah était vêtu de vêtements sales, et il se tenait debout devant l'Ange.

4 Et [l’Ange] prit la parole, et dit à ceux qui étaient debout devant lui : Otez de dessus lui ces vêtements sales. Et il dit à [Jéhosuah] : Regarde, j'ai fait passer de dessus toi ton iniquité, et je t'ai vêtu de nouveaux vêtements.

5 Et je dis : Qu'on lui mette une tiare nette sur sa tête; et on lui mit sur la tête une tiare nette; puis on le vêtit de vêtements, et l'Ange de l'Eternel était présent.

6 Alors l'Ange de l'Eternel protesta à Jéhosuah, en disant :

7 Ainsi a dit l'Eternel des armées : Si tu marches dans mes voies, et que tu observes ce que je veux qui soit observé, tu auras la juridiction de ma maison, et tu garderas mes parvis, et je ferai que tu marcheras parmi ces assistants.

8 Ecoute maintenant, Jéhosuah, grand Sacrificateur, toi, et tes compagnons qui sont assis devant toi, parce que ce sont des gens qu'on tient pour des monstres, certainement voici, je m'en vais faire venir Germe, mon serviteur.

9 Car voici, [quant à] la pierre que j'ai mise devant Jéhosuah, sur [cette] pierre, qui n'est qu'une, il y a sept yeux. Voici, je m'en vais graver sa gravure, dit l'Eternel des armées, et j'ôterai en un jour l'iniquité de ce pays.

10 En ce jour-là, dit l'Eternel des armées, chacun de vous appellera son prochain sous la vigne et sous le figuier.

1 Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt.

2 És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez?

3 Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elõtt.

4 És szóla és monda az elõtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!

5 Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték õt, az Úrnak angyala pedig [ott] áll vala.

6 És bizonyságot tõn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:

7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélõje leszel az én házamnak, sõt õrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között.

8 Halld meg Jósua, te fõpap; te és barátaid, a kik elõtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony elõhozom az én szolgámat, Csemetét!

9 Mert ímé e kõ az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.

10 Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szõlõtõ alá és a fügefa alá.