1 Puis l'Ange qui parlait avec moi retourna, et me réveilla comme un homme qu'on réveille de son sommeil;

2 Et me dit : Que vois-tu? Et je répondis : Je regarde, et voilà un chandelier tout d'or, et un bassin au-dessus de son sommet, et ses sept lampes sont sur lui, avec sept tuyaux pour les sept lampes qui sont à son sommet.

3 Et il y a deux oliviers au-dessus, l'un à la droite du bassin, et l'autre à la gauche.

4 Alors je pris la parole, et je dis à l'Ange qui parlait avec moi, ce qui s'ensuit : Mon Seigneur, que veulent dire ces choses?

5 Et l'Ange qui parlait avec moi, répondit, et me dit : Ne sais-tu pas ce que [veulent dire] ces choses? Et je dis : Non, mon Seigneur!

6 Et il répondit, et me dit : C'est ici la parole de l'Eternel à Zorobabel, disant : Ce n'est point par armée, ni par force, mais par mon Esprit, a dit l'Eternel des armées.

7 Qui es-tu, grande montagne, devant Zorobabel? Une plaine. Il tirera la pierre la plus haute; il y aura des sons éclatants; Grâce, Grâce pour elle.

8 Aussi la parole de l'Eternel me fut [adressée], en disant :

9 Les mains de Zorobabel ont fondé cette maison, et ses mains l'achèveront; et tu sauras que l'Eternel des armées m'a envoyé vers vous.

10 Car qui est-ce qui a méprisé le temps des petits [commencements?] Vu que ces sept là, [savoir], les yeux de l'Eternel qui vont çà et là par toute la terre, se réjouiront, et verront la pierre du niveau en la main de Zorobabel.

11 Et je répondis, et lui dis : Que [signifient] ces deux oliviers, à la droite et à la gauche du chandelier?

12 Et je pris la parole pour la seconde fois, et lui dis : Que [signifient] ces deux branches d'olivier qui sont auprès des deux becs d'or, desquels l'or découle?

13 Et il me répondit, et dit : Ne sais-tu pas ce que signifient ces choses? Et je dis : Non, mon Seigneur.

14 Et il dit : Ce sont les deux fils de l'huile, qui se tiennent devant le Seigneur de toute la terre.

1 Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.

2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merõ arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét csõ a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;

3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.

4 És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?

5 És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!

6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erõvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá [leszel] Zorobábel elõtt, és felviszi a csúcs-követ, [és ilyen] kiáltás [támad:] Áldás, áldás reá!

8 És szóla hozzám az Úr, mondván:

9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az õ kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.

10 Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.

11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?

12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany csõ mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?

13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!

14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.