1 Levaram a arca da aliança para a barraca que Davi tinha preparado para ela e a colocaram lá dentro. Então ofereceram a Deus sacrifícios que foram completamente queimados e ofertas de paz. 2 Depois que Davi acabou de oferecer os sacrifícios, abençoou o povo em nome do Senhor 3 e distribuiu comida a todos. Deu a cada homem e a cada mulher de Israel um pão, um pedaço de carne assada e passas.
4 Davi nomeou alguns levitas para dirigirem a adoração ao Senhor, o Deus de Israel, cantando e louvando a Deus, em frente da arca da aliança. 5 Asafe foi nomeado o chefe deles, e Zacarias, o seu ajudante. Para tocarem lira, foram nomeados: Jeiel, Semiramote, Jeiel, Matitias, Eliabe, Benaías, Obede-Edom e Jeiel. Para tocar pratos, foi nomeado Asafe, 6 e, para tocarem trombeta todos os dias em frente da arca da aliança, foram nomeados os sacerdotes Benaías e Jaaziel. 7 Foi nesse dia que Davi deu pela primeira vez a Asafe e aos seus colegas levitas a responsabilidade de cantarem louvores a Deus, o Senhor.
8 Agradeçam a Deus, o Senhor,
anunciem a sua grandeza
e contem às nações as coisas que ele fez.
9 Cantem a Deus, cantem louvores a ele,
falem dos seus atos maravilhosos.
10 Tenham orgulho daquilo que o Santo Deus tem feito.
Que fique alegre o coração de todos os que adoram ao Senhor!
11 Procurem a ajuda do Senhor;
estejam sempre na sua presença.
12,13 Vocês, descendentes de Israel, servo de Deus,
vocês, descendentes de Jacó, o escolhido de Deus,
lembrem de tudo o que Deus tem feito,
lembrem dos seus grandes e maravilhosos milagres
e de como tem condenado os nossos inimigos!
14 Ele é o Senhor, nosso Deus;
os seus mandamentos são para o mundo inteiro.
15 Ele sempre lembrará da sua aliança
e, por milhares de gerações, cumprirá as suas promessas.
16 Ele será fiel à aliança feita com Abraão
e à promessa que fez com juramento a Isaque.
17 Deus fez uma aliança com Jacó para sempre,
fez com ele uma aliança eterna.
18 Naquela ocasião Deus disse:
"Eu lhe darei a terra de Canaã,
e ela será de vocês para sempre."
19 Eles eram muito poucos,
eram estrangeiros na Terra Prometida.
20 Andavam de país em país,
de reino em reino.
21 Mas Deus não deixou que ninguém os maltratasse
e, para protegê-los, avisou reis.
22 Ele disse: "Não toquem nos servos que eu escolhi;
não maltratem os meus profetas!"
23 Cantem ao Senhor, todos os povos da terra.
Anunciem todos os dias que ele nos salvou.
24 Falem da sua glória às nações;
contem a todos os povos as coisas
maravilhosas que ele tem feito.
25 O Senhor é grande e merece todo o nosso louvor;
ele deve ser temido mais do que todos os deuses.
26 Pois os deuses das outras nações são somente ídolos,
mas o Senhor fez os céus.
27 Ele está cercado de glória e majestade;
poder e beleza enchem o seu Templo.
28 Louvem o Senhor, todos os povos da terra!
Louvem a sua glória e o seu poder.
29 Deem ao Senhor a honra que ele merece;
tragam uma oferta e entrem nos pátios do seu Templo.
Curvem-se diante do Santo Deus quando ele aparecer;
30 trema diante dele, toda a terra.
A terra está firme no seu lugar
e não pode ser abalada.
31 Alegre-se a terra, e fique contente o céu.
Digam em todas as nações: "O Senhor é Rei!"
32 Ruja o mar e todas as criaturas que nele vivem.
Alegrem-se os campos e tudo o que há neles.
33 Então as árvores dos bosques gritarão de alegria diante de Deus, o Senhor,
pois ele vem governar a terra.
34 Deem graças ao Senhor porque ele é bom,
e o seu amor dura para sempre.
35 Digam a ele: "Liberta-nos, ó Senhor, nosso Salvador!
Ajunta-nos e tira-nos do meio dos pagãos.
Assim nós te daremos graças
e com prazer te louvaremos, ó Santo Deus."
36 Louvemos o Senhor, o Deus de Israel.
Louvem o Senhor agora e sempre.
Então todo o povo disse "amém!" e louvou a Deus, o Senhor.
37 O rei Davi pôs Asafe e os seus colegas levitas como encarregados permanentes da adoração que era feita no lugar onde a arca da aliança havia sido colocada. Eles deviam cumprir ali os seus deveres todos os dias. 38 Obede-Edom, filho de Jedutum, e sessenta e oito homens do seu grupo de famílias deviam ser os seus ajudantes. Hosa e Obede-Edom eram os guardas dos portões.
39 Porém o sacerdote Zadoque e os seus colegas estavam encarregados do culto ao Senhor Deus na Tenda Sagrada, que estava no lugar de adoração em Gibeão. 40 Todas as manhãs e todas as tardes eles deviam oferecer no altar sacrifícios que seriam completamente queimados, de acordo com o que está escrito na Lei que o Senhor deu ao povo de Israel. 41 Estavam ali com eles Hemã e Jedutum e os outros que haviam sido nomeados a fim de cantar louvores ao Senhor por causa do seu amor que dura para sempre. 42 Hemã e Jedutum também estavam encarregados das trombetas, dos pratos e dos outros instrumentos que eram tocados para acompanhar os hinos de louvor. Os membros do grupo de famílias de Jedutum estavam encarregados de guardar os portões.
43 Então todos foram para casa, e Davi também foi, a fim de passar algum tempo com a sua família.
1 Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az ÚR nevében.
3 És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt.
4 Rendelt az ÚR ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az URat.
5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott.
6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az ÚR szövetségládája előtt.
7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az URat.
8 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat.
11 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott.
14 Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései,
15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára,
16 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
17 Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül:
18 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül.
19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények.
20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
23 Énekelj az ÚRnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek!
25 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
28 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
29 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben!
30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR!
32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van.
33 Ujjongnak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön.
34 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
36 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az ÚRnak!
37 Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39 Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az ÚRnak: Örökké tart szeretete!
42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja házanépét.