1,2 No dia vinte e quatro desse sétimo mês, o povo de Israel se reuniu para jejuar a fim de mostrar a sua tristeza pelos seus pecados. Eles já haviam se separado de todos os estrangeiros. Em sinal de tristeza, vestiram roupas feitas de pano grosseiro e puseram terra na cabeça. Então se levantaram e começaram a confessar os pecados que eles e os seus antepassados haviam cometido. 3 Durante mais ou menos três horas, a Lei do Senhor, seu Deus, foi lida para eles. E nas três horas seguintes eles confessaram os seus pecados e adoraram o Senhor.
4 Jesua, Bani, Cadmiel, Sebanias, Buni, Serebias, Bani e Quenani ficaram de pé no estrado dos levitas e oraram em voz alta ao Senhor, seu Deus.
5 Os levitas Jesua, Cadmiel, Bani, Hasabneias, Serebias, Hodias, Sebanias e Petaías chamaram o povo para adorar a Deus. Eles disseram:
"Levantem-se e louvem o Senhor, seu Deus!
Louvem a Deus sempre e sempre!
Que todos louvem o seu glorioso nome,
embora nenhum louvor humano seja suficiente!"
6 Aí o povo de Israel fez esta oração:
"Ó Deus, só tu és o Senhor!
Tu fizeste os céus e as estrelas.
Tu fizeste a terra, o mar e tudo o que há neles;
tu conservas a todos com vida.
Os seres celestiais ajoelham-se e te adoram.
7 "Tu, ó Senhor Deus, escolheste Abrão
e o tiraste de Ur, na Babilônia;
tu mudaste o seu nome para Abraão.
8 Viste que ele era fiel a ti
e fizeste uma aliança com ele.
Prometeste dar a Abraão a terra dos cananeus,
a terra dos heteus e dos amorreus,
a terra dos perizeus,
dos jebuseus e dos girgaseus,
para ser a terra
onde os seus descendentes viveriam.
Tu cumpriste a tua promessa
porque és fiel.
9 "Tu viste como os nossos antepassados sofreram no Egito;
ouviste quando eles pediram socorro
na beira do mar Vermelho.
10 Tu fizeste milagres maravilhosos
contra o rei do Egito,
contra os seus oficiais
e o povo da sua terra,
pois sabias como eles fizeram o teu povo sofrer.
Foi assim que ganhaste a fama
que tens até hoje.
11 Tu dividiste o mar diante dos nossos antepassados,
e assim eles atravessaram em terra seca.
Fizeste com que aqueles que os perseguiam se afogassem em águas profundas,
como uma pedra que afunda no mar violento.
12 Tu os guiaste com uma nuvem durante o dia
e de noite com uma coluna de fogo,
para iluminar o caminho por onde deviam ir.
13 Tu desceste do céu no monte Sinai,
falaste com o teu povo
e lhe deste boas leis e ensinamentos verdadeiros.
14 Tu lhes disseste que santificassem o sábado
e lhes deste as tuas leis por meio do teu servo Moisés.
15 Tu lhes deste pão do céu quando estavam com fome
e água da rocha quando estavam com sede.
Tu mandaste que tomassem posse da terra
que havias jurado dar a eles.
16 "Mas os nossos antepassados se tornaram orgulhosos e teimosos
e não quiseram obedecer aos teus mandamentos.
17 Eles se recusaram a obedecer.
Esqueceram tudo o que fizeste;
esqueceram os milagres que havias feito.
Em seu orgulho, eles escolheram um chefe
que os levaria de volta ao Egito
para serem escravos de novo.
Mas tu és Deus que perdoa;
tu és bondoso e amoroso
e demoras a ficar irado.
A tua misericórdia é grande,
e por isso não os abandonaste.
18 Eles fizeram um touro de metal fundido
e disseram que ele era o deus
que os havia tirado do Egito.
Ó Deus, como eles te insultaram!
19 Mas tu não os abandonaste no deserto,
pois a tua misericórdia é grande.
Não retiraste nem a nuvem nem o fogo
que de dia e de noite mostravam a eles o caminho.
20 Tu lhes deste o teu bom Espírito
para lhes ensinar o que deviam fazer;
tu os alimentaste com o maná
e lhes deste água para matar a sede.
21 Durante quarenta anos no deserto,
tu os sustentaste, e nada lhes faltou.
As suas roupas não se estragaram,
e os seus pés não ficaram inchados.
22 "Tu lhes deste nações e reinos
e terras dos povos vizinhos.
Os israelitas conquistaram a terra de Hesbom,
que era governada por Seom,
e a terra de Basã, onde Ogue era o rei.
23 Tu lhes deste tantos descendentes
como as estrelas do céu
e os trouxeste para viver na terra
que havias prometido aos seus antepassados.
24 Eles conquistaram a terra de Canaã;
tu derrotaste o povo que morava ali.
Deste ao teu povo o poder de fazer o que quisesse
com os povos e os reis de Canaã.
25 O teu povo conquistou cidades cercadas de muralhas
e tomou terras boas, casas cheias de riquezas,
cisternas já escavadas,
oliveiras, árvores frutíferas e plantações de uvas.
Eles comeram tudo o que quiseram e engordaram;
eles aproveitaram todas as boas coisas que lhes deste.
26 "Mas o teu povo se revoltou e te desobedeceu;
eles viraram as costas para a tua Lei.
Mataram os teus profetas, que os avisaram
e lhes disseram que voltassem para ti.
O teu povo te insultou muitas vezes.
27 Então deixaste que os inimigos deles os conquistassem
e os governassem.
Mas no meio da sua aflição eles te pediram socorro,
e tu respondeste lá dos céus.
Na tua grande misericórdia, tu lhes enviaste líderes
que os livraram dos seus inimigos.
28 Quando voltou a paz, o teu povo pecou de novo,
e outra vez deixaste que os inimigos deles os conquistassem.
E de novo, quando eles se arrependeram
e pediram que os salvasses,
tu ouviste no céu e, vez após vez,
tu os livraste por causa da tua grande misericórdia.
29 Tu os avisaste que deviam obedecer aos teus ensinos;
mas no seu orgulho eles rejeitaram os teus mandamentos,
pecaram contra a tua lei,
embora cumprir a tua lei seja o caminho para a vida.
Rebeldes e teimosos,
eles se recusaram a obedecer.
30 Ano após ano tu os avisaste, com paciência.
Pelo teu Espírito, por meio dos profetas, falaste contra eles,
mas o teu povo ficou surdo.
Por isso, deixaste que fossem dominados por outras nações.
31 E, mais uma vez, porque a tua misericórdia é grande,
tu não os abandonaste, nem os destruíste.
Tu és Deus misericordioso e bondoso!
32 "Ó Deus, nosso Deus, como és grande!
Como és terrível e poderoso!
Tu guardas fielmente as promessas da aliança.
Desde o tempo em que os assírios nos dominaram,
como temos sofrido!
Os nossos reis, as nossas autoridades,
os nossos sacerdotes e profetas,
os nossos antepassados e todo o nosso povo —
todos nós temos sofrido!
Lembra das nossas aflições!
33 Tu foste justo em nos castigar;
tu tens sido fiel, mesmo quando temos pecado.
34 Os nossos antepassados, os nossos reis,
as nossas autoridades e sacerdotes
não têm cumprido a tua lei,
não têm obedecido aos teus mandamentos e avisos.
35 Com a tua bênção, reis governaram o teu povo,
que estava vivendo na terra grande e boa que lhes deste;
mas eles não te adoraram,
nem se arrependeram das suas más ações.
36 E agora nós somos escravos na terra que nos deste,
esta terra boa que nos alimenta.
37 Aquilo que a terra produz vai para os reis
que puseste para nos fazer sofrer
por causa dos nossos pecados.
Eles fazem o que querem conosco e com o nosso gado,
e nós estamos profundamente aflitos."
38 Por causa de tudo isso, nós, o povo de Israel, estamos fazendo por escrito um acordo solene. E as nossas autoridades, os nossos levitas e os nossos sacerdotes vão assiná-lo.
1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintettek magukra.
2 Az Izráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.
3 A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Istenüknek, az ÚRnak a törvénykönyvét, a negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak Istenük, az ÚR előtt.
4 Azután fölállt a léviták emelvényére Jésúa, Báni és Kadmiél, Sebanjá, Bunni és Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak Istenükhöz, az ÚRhoz.
5 Majd ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmiél és Báni, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az URat örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!
6 URam, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege.
7 Te vagy, URam, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdimból, és az Ábrahám nevet adtad neki.
8 A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy!
9 Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél.
10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.
11 A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe.
12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak.
13 Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat.
14 Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.
15 Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.
16 A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra.
17 Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket.
18 Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el.
19 De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak.
20 Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor szomjaztak.
21 Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, nem nélkülöztek, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem dagadt meg.
22 Országokat és népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát.
23 Fiaikat pedig megsokasítottad, annyian lettek, mint az ég csillagai; és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy bemennek oda, és birtokba veszik.
24 Fiaik be is vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük.
25 Elfoglalták a megerősített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a házakat, tele minden jóval; a kőbe vágott kutakat, a szőlőket, az olajfás kerteket és a sok gyümölcsfát. Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban.
26 Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el.
27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből.
28 De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket.
29 Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek.
30 Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket.
31 Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.
32 Most azért, Istenünk, te nagy, erős és félelmes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget: ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől a mai napig!
33 Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk.
34 Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel intetted őket.
35 És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.
36 És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák.
37 Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk.
38 Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink.