1 Chegou o tempo de o Senhor Deus levar Elias para o céu num redemoinho. Elias saiu de Gilgal junto com Eliseu 2 e no caminho Elias disse:
— Fique aqui porque o Senhor me mandou ir até Betel.
Mas Eliseu disse:
— Juro pelo Senhor Deus e pelo senhor que eu não o deixarei.
E assim os dois foram até Betel. 3 Um grupo de profetas que morava ali foi falar com Eliseu e lhe perguntou:
— Você sabe que hoje o Senhor vai levar o seu mestre para longe de você?
— Sim, eu sei! — respondeu Eliseu. — Mas não vamos falar nisso.
4 Então Elias disse a Eliseu:
— Fique aqui porque o Senhor me mandou ir até Jericó.
Mas Eliseu disse:
— Juro pelo Senhor Deus e pelo senhor que eu não o deixarei.
E assim os dois foram até Jericó.
5 Um grupo de profetas que morava ali foi falar com Eliseu e perguntou:
— Você sabe que hoje o Senhor vai levar o seu mestre para longe de você?
— Sim, eu sei! — respondeu Eliseu. — Mas não vamos falar nisso.
6 Aí Elias disse a Eliseu:
— Fique aqui porque o Senhor me mandou ir até o rio Jordão.
Mas Eliseu disse:
— Juro pelo Senhor Deus e pelo senhor que não o deixarei.
Então eles saíram, 7 e cinquenta profetas os seguiram até o rio Jordão. Elias e Eliseu pararam perto do rio, e os profetas ficaram olhando de longe. 8 Aí Elias tirou a sua capa, enrolou-a e bateu com ela na água. A água se abriu, e ele e Eliseu passaram para o outro lado, andando em terra seca. 9 Ali Elias disse a Eliseu:
— Diga o que você quer que eu faça por você antes que eu seja levado embora.
Eliseu disse:
— Quero receber como herança duas vezes mais poder do que os outros profetas vão receber .
10 Elias disse:
— Esse pedido é difícil de atender. Mas você receberá o que está me pedindo se me vir quando eu estiver sendo levado para longe. Se você não me vir, não receberá.
11 E assim foram andando e conversando. De repente, um carro de fogo puxado por cavalos de fogo os separou um do outro, e Elias foi levado para o céu num redemoinho. 12 Eliseu viu o que aconteceu e gritou:
— Meu pai, meu pai! O senhor sempre foi como um exército para defender Israel!
E nunca mais ele viu Elias.
Muito triste, Eliseu rasgou a sua capa pelo meio. 13 Depois pegou a capa de Elias, que havia caído, voltou para a beira do rio Jordão e parou ali. 14 Então bateu na água com a capa de Elias e disse:
— Onde está o Senhor, o Deus de Elias?
Aí bateu de novo na água, e ela se abriu, e ele passou para o outro lado.
15 Os cinquenta profetas de Jericó viram isso e disseram:
— O poder de Elias está com Eliseu!
Então foram encontrar-se com ele, ajoelharam-se diante dele 16 e disseram:
— Nós que estamos aqui somos cinquenta homens fortes. Deixe que vamos procurar o seu mestre. Talvez o Espírito do Senhor Deus o tenha carregado e deixado em alguma montanha ou em algum vale.
— Não! Vocês não devem ir! — respondeu Eliseu.
17 Mas eles insistiram, até que ele mudou de ideia e deixou que fossem. Os cinquenta foram e durante três dias procuraram Elias por toda parte, porém não o acharam. 18 Então voltaram a Jericó, onde Eliseu estava esperando. Eliseu disse:
— Eu não falei para vocês não irem?
19 Alguns homens de Jericó foram falar com Eliseu e disseram:
— Como o senhor sabe, esta cidade é boa, mas a água não presta e provoca abortos.
20 Então Eliseu mandou:
— Ponham um pouco de sal num prato novo e tragam para mim.
Eles levaram, 21 e Eliseu foi até a fonte, jogou o sal na água e disse:
— O que o Senhor Deus diz é isto: "Eu fiz esta água ficar pura, e ela não provocará mais mortes nem abortos."
22 E aquela água ficou pura até hoje, como Eliseu disse que ia ficar.
23 Eliseu saiu de Jericó para ir a Betel. Ele ia andando pela estrada, quando alguns rapazes saíram de uma cidade e começaram a caçoar dele, gritando assim:
— Ô seu careca, fora daqui!
24 Eliseu virou para trás, olhou firme para os rapazes e os amaldiçoou em nome de Deus, o Senhor. Então duas ursas saíram do mato e despedaçaram quarenta e dois deles.
25 Dali Eliseu foi até o monte Carmelo e depois voltou para Samaria.
1 Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból.
2 Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe.
3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!
4 Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba.
5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!
6 Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt.
7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol.
8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta.
9 Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész!
10 Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy.
11 Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.
12 Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította.
13 Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára.
14 Fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az ÚR, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.
15 Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban voltak, és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte.
16 Majd ezt mondták neki: Van itt szolgáid között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat, hátha az ÚR lelke ragadta el, és letette valamelyik hegyre vagy völgybe. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit!
17 Amikor azonban a végletekig unszolták, azt mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert, azok három napig keresték, de nem találták meg.
18 Visszatértek azért hozzá, mert még Jerikóban tartózkodott. Így szólt hozzájuk: Megmondtam nektek, hogy ne menjetek.
19 Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen.
20 Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki.
21 Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.
22 És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott.
23 Onnan azután elment Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!
24 Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.
25 Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.