1 Enquanto isso, o profeta Eliseu chamou um dos jovens profetas e disse:
— Apronte-se e vá até Ramote-Gileade. Leve este jarro de azeite 2 e, quando chegar lá, procure Jeú, filho de Josafá e neto de Ninsi. Leve-o para outra sala, longe dos seus companheiros. 3 Aí derrame azeite na cabeça dele e diga: "O Senhor Deus anuncia que o está ungindo para ser rei de Israel." Depois saia de lá o mais depressa que puder.
4 Então o jovem profeta foi até Ramote-Gileade 5 e lá encontrou reunidos os oficiais do exército. Ele disse:
— Eu trouxe uma mensagem para o senhor.
Jeú perguntou:
— Com qual de nós você está falando?
— Com o senhor mesmo! — respondeu ele.
6 Então os dois foram para uma sala, e o jovem profeta derramou azeite na cabeça de Jeú e disse:
— O Senhor, o Deus de Israel, anuncia isto: "Eu estou ungindo você para ser o rei do meu povo de Israel. 7 Você deve matar o seu chefe, o rei Jorão, filho de Acabe, para que assim eu castigue Jezabel por haver assassinado os meus profetas e os meus outros servos. 8 Toda a família e todos os descendentes de Acabe devem morrer. Eu vou acabar com todos os homens da família dele, tanto os jovens como os velhos. 9 Vou tratar a família dele como tratei as famílias do rei Jeroboão, filho de Nebate, e do rei Baasa, filho de Aías. 10 Jezabel não será sepultada; o seu corpo será comido pelos cachorros perto da cidade de Jezreel."
Depois de dizer isso, o jovem profeta saiu da sala e fugiu.
11 Jeú voltou para o lugar onde estavam os seus companheiros, e eles perguntaram:
— Tudo bem? O que aquele louco queria com você?
— Vocês sabem muito bem o que ele queria! — respondeu Jeú.
12 — Não sabemos, não! — disseram eles. — Conte o que ele disse.
Jeú contou:
— Ele me disse que o Senhor Deus anuncia isto: "Eu estou ungindo você, Jeú, para ser o rei de Israel."
13 No mesmo instante, eles estenderam as suas capas sobre os degraus para Jeú passar, tocaram a corneta e gritaram:
— Jeú é o rei!
14,15 Então Jeú fez uma revolta contra o rei Jorão. Jorão estava em Jezreel tratando dos ferimentos que havia recebido em Ramote-Gileade, na batalha contra o rei Hazael, da Síria. Por isso, Jeú disse aos seus colegas oficiais:
— Se vocês estão do meu lado, não deixem que ninguém saia escondido de Ramote-Gileade para ir avisar os moradores de Jezreel.
16 Então subiu no seu carro de guerra e saiu para Jezreel. Jorão ainda não tinha sarado, e o rei Acazias, de Judá, se encontrava ali fazendo-lhe uma visita.
17 Um guarda que estava na torre de vigia de Jezreel viu Jeú e os seus soldados chegando e gritou:
— Vejo alguns homens chegando a cavalo!
Aí Jorão disse:
— Mande um homem a cavalo para descobrir se são amigos ou inimigos.
18 O mensageiro foi encontrar-se com Jeú e disse:
— O rei quer saber se o senhor vem como amigo.
— Isso não é da sua conta! — respondeu Jeú. E mandou:
— Passe para trás de mim.
O guarda que estava na torre de vigia contou que o mensageiro havia se encontrado com o grupo, porém não estava voltando. 19 Outro mensageiro foi mandado e fez a mesma pergunta a Jeú. E novamente ele respondeu: "Isso não é da sua conta! Passe para trás de mim."
20 Novamente o guarda contou que o mensageiro havia chegado até o grupo, porém não estava voltando. E disse também:
— O chefe do grupo está guiando o seu carro de guerra como um louco, exatamente como Jeú faz!
21 — Aprontem o meu carro de guerra! — ordenou o rei Jorão.
O carro foi preparado, e então ele e o rei Acazias saíram, cada um no seu carro, para ir ao encontro de Jeú. Eles se encontraram com ele no campo que havia sido de Nabote. Aí Jorão perguntou:
22 — Você veio como amigo?
Jeú respondeu:
— Como podemos ser amigos quando ainda continuam as feitiçarias e a adoração de ídolos que Jezabel, a sua mãe, começou?
23 Então Jorão virou o seu carro e fugiu, gritando para Acazias:
— É uma traição, Acazias!
24 Mas Jeú puxou a corda do seu arco com toda a força e atirou uma flecha, que feriu Jorão nas costas. A flecha atravessou o coração, e ele caiu morto no seu carro de guerra. 25 Aí Jeú disse a Bidcar, o seu ajudante:
— Pegue o corpo dele e jogue no campo que era de Nabote. Lembre que, quando nós dois estávamos juntos andando a cavalo atrás de Acabe, pai de Jorão, o Senhor Deus disse estas palavras contra Acabe: 26 "Ontem eu vi o assassinato de Nabote e dos seus filhos. E prometo que castigarei você aqui, neste mesmo campo."
E Jeú ordenou ao seu ajudante:
— Pegue o corpo de Jorão e jogue no campo que era de Nabote, para que assim seja cumprida a promessa de Deus, o Senhor.
27 O rei Acazias, de Judá, viu o que tinha acontecido e fugiu no seu carro na direção da cidade de Bete-Hagã. Mas Jeú o perseguiu e disse aos seus soldados:
— Matem Acazias também!
E eles o feriram quando ele ia no seu carro pela estrada que sobe para Gur, perto da cidade de Ibleão. Mas Acazias conseguiu fugir até a cidade de Megido, onde morreu. 28 Os seus oficiais levaram o corpo de volta para Jerusalém e o sepultaram nos túmulos dos reis, na Cidade de Davi.
29 Acazias havia começado a reinar em Judá no ano onze do reinado de Jorão, filho de Acabe, em Israel.
30 Jeú chegou a Jezreel, e Jezabel ficou sabendo disso. Então pintou os olhos, penteou os cabelos e ficou numa janela do palácio, olhando para a rua. 31 Quando Jeú entrou pelo portão do palácio, ela gritou:
— Olá, Zinri , assassino do seu senhor!
32 Jeú olhou para cima e gritou:
— Quem está do meu lado?
Dois ou três oficiais do palácio olharam para ele de uma janela, 33 e Jeú lhes disse:
— Joguem essa mulher daí!
Eles a jogaram, e o sangue dela respingou a parede e os cavalos. Jeú passou por cima dela com os cavalos e o carro 34 e entrou no palácio. E, depois que comeu e bebeu, disse:
— Peguem aquela maldita e a sepultem. Afinal de contas, ela é filha de um rei.
35 Mas os homens que saíram para sepultá-la só encontraram a caveira e os ossos das mãos e pés. 36 Então eles voltaram, contaram a Jeú, e este disse:
— Foi isto o que o Senhor Deus disse que ia acontecer quando falou por meio do seu servo Elias, da cidade de Tisbé: "Os cachorros comerão o corpo de Jezabel perto da cidade de Jezreel. 37 Os seus restos serão espalhados ali como esterco, e assim ninguém poderá dizer: ‘Esta era Jezabel.’ "
1 Elizeus próféta magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Öltsd fel derekadra az övedet, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba!
2 Ha odaérkezel, keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Menj oda, hívasd ki a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába!
3 Azután fogd az olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj!
4 El is ment az ifjú, az ifjú próféta Rámót-Gileádba.
5 Amikor odaérkezett, a haderő parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled, parancsnok!
6 Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek a királyává!
7 Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét! Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az ÚR minden szolgájának a véréért.
8 Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját.
9 Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, meg Baasának, Ahijjá fiának a házát.
10 Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, és nem fogják eltemetni! Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.
11 Amikor Jéhú kiment urának a szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen fecsegő embert.
12 De ők azt mondták: Ez hazugság. Mondd csak el nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává!
13 Akkor mindnyájan sietve fogták ruhájukat, leterítették alája a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és kiáltották: Jéhú a király!
14 Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot védelmezte Hazáél arám királlyal szemben.
15 De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha egyetértetek velem, akkor ne juthasson ki szökevény a városból, hogy ne mehessen el hírt vinni Jezréelbe!
16 Ekkor Jéhú harci kocsijára szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám. Ahazjá, Júda királya is odament, hogy meglátogassa Jórámot.
17 A Jezréel tornyában álló őrszem meglátta Jéhú közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Jórám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk!
18 A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza.
19 Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém!
20 Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani, olyan eszeveszetten hajt.
21 Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele.
22 Jórám meglátva Jéhút, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?!
23 Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
24 Jéhú azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő összerogyott a harci kocsiján.
25 Jéhú ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a jezréeli Nábótnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes jövendölést mondott róla az ÚR:
26 Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak a vérét, így szól az ÚR, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az ÚR! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, az ÚR szava szerint!
27 Amikor Ahazjá, Júda királya ezt látta, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és ezt parancsolta: Őt is! És megsebesítették a hadi szekerén Gúr hágójánál, Jibleám mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.
28 Szolgái elvitték harci kocsiján Jeruzsálembe, és eltemették sírjába ősei mellé, Dávid városában.
29 Ahazjá Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Júda királya.
30 Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon.
31 Amikor Jéhú bement a kapun, Jezábel ezt kérdezte: Vajon jó vége lett-e Zimrinek, aki meggyilkolta urát?!
32 Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki tart velem, kicsoda? Akkor kitekintett két-három udvari ember.
33 Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták.
34 Jéhú pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt!
35 De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kezefejét.
36 Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Az ÚR igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által: A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon.
37 És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel.