1 Então Moisés e os israelitas cantaram esta canção a Deus, o Senhor:
Cantarei ao Senhor
porque ele conquistou
uma vitória maravilhosa;
ele jogou os cavalos e os cavaleiros
dentro do mar.
2 O Senhor é o meu forte defensor;
foi ele quem me salvou.
Ele é o meu Deus, e eu o louvarei.
Ele é o Deus do meu pai,
e eu cantarei a sua grandeza.
3 O Senhor é um guerreiro;
o seu nome é Senhor.
4 Ele jogou no mar o exército egípcio
e os seus carros de guerra;
os seus melhores oficiais se afogaram
no mar Vermelho.
5 O mar profundo os cobriu;
como uma pedra eles foram até o fundo.
6 A tua mão direita, ó Senhor,
tem um poder terrível;
ela despedaça o inimigo.
7 Como é maravilhosa a tua vitória!
Derrotas os teus inimigos
e com a tua ira furiosa
tu os queimas como se fossem palha.
8 Tu sopraste, e as águas se amontoaram;
as ondas se levantaram como muralhas,
e o fundo do mar ficou duro como gelo.
9 Os inimigos disseram:
"Nós iremos atrás deles
e os alcançaremos;
pegaremos todas as coisas
que são deles
e ficaremos com tudo o que quisermos.
Com as nossas espadas
nós os mataremos."
10 Porém tu, ó Senhor, sopraste,
e os egípcios se afogaram;
afundaram como chumbo no mar bravo.
11 Não há outro deus como tu,
ó Senhor!
Quem é santo e majestoso como tu?
Quem pode fazer os milagres
e as maravilhas que fazes?
12 Estendeste a mão direita,
e a terra engoliu
os que nos perseguiam.
13 Por causa do teu amor
tu guiaste o povo que salvaste;
com o teu grande poder
tu os levaste para a tua terra santa.
14 Os povos ouviram falar do que fizeste
e estão tremendo de medo.
Os filisteus ficaram apavorados.
15 Os chefes dos edomitas
estão assustados,
os poderosos moabitas
perderam a coragem,
e todos os cananeus estão tremendo.
16 O medo e o terror caíram sobre eles.
Eles viram o teu grande poder
e ficaram parados
como se fossem pedras
até que tivesse passado o teu povo,
o povo que livraste da escravidão.
17 Tu levarás o teu povo
para viver no teu monte,
o lugar, ó Senhor,
que escolheste para morar,
o Templo que tu mesmo construíste.
18 O Senhor Deus será rei
para todo o sempre!
19 Os israelitas atravessaram o mar em terra seca. Porém, quando os carros de guerra dos egípcios, com os seus cavalos e cavaleiros, entraram no mar, o Senhor Deus fez com que as águas voltassem e os cobrissem.
20 A profetisa Míriam, que era irmã de Arão, pegou um pandeiro, e todas as mulheres a acompanharam, tocando pandeiro e dançando. 21 E Míriam cantou para elas assim:
Cantem ao Senhor
porque ele conquistou
uma vitória gloriosa;
ele jogou os cavalos e os cavaleiros
dentro do mar.
22 Aí Moisés levou o povo de Israel do mar Vermelho para o deserto de Sur. Eles caminharam três dias no deserto e não acharam água. 23 Então chegaram a um lugar chamado Mara, porém não puderam beber a água dali porque era amarga. Por isso aquele lugar era chamado de Mara . 24 O povo reclamou com Moisés e perguntou:
— O que vamos beber?
25 Então Moisés, em voz alta, pediu socorro a Deus, o Senhor, e o Senhor lhe mostrou um pedaço de madeira. Moisés jogou a madeira na água, e a água ficou boa de beber.
Foi nesse lugar que o Senhor Deus deu leis aos israelitas e os pôs à prova. 26 Ele disse:
— Se vocês prestarem atenção no que eu digo, se fizerem o que é certo e se guardarem os meus mandamentos, eu não os castigarei com nenhuma das doenças que mandei contra os egípcios. Eu sou o Senhor, que cura vocês.
27 Depois os israelitas chegaram a Elim, onde havia doze fontes de água e setenta palmeiras. E acamparam ali, perto da água.
1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.
2 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.
3 Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve.
4 A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak.
5 Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe.
6 Jobbod, URam, erőtől dicső, jobbod, URam, ellenséget zúz szét.
7 Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót.
8 Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
9 Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket.
10 Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
11 Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.
12 Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket.
13 Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre.
14 Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15 Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa.
16 Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél.
17 Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá.
18 Az ÚR uralkodik örökkön örökké!
19 Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az ÚR a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.
20 Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva.
21 Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!
22 Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
23 Megérkeztek Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.
24 Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?
25 Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz. Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket.
26 Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód.
27 Azután elérkeztek Élímbe. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.