1 O Senhor Deus disse a Moisés:
2 — Eu escolhi Bezalel, filho de Uri e neto de Hur, da tribo de Judá, 3 e o enchi com o meu Espírito. Eu lhe dei inteligência, competência e habilidade para fazer todo tipo de trabalho artístico; 4 para fazer desenhos e trabalhar em ouro, prata e bronze; 5 para lapidar e montar pedras preciosas; para entalhar madeira; e para fazer todo tipo de artesanato. 6 Escolhi Aoliabe, filho de Aisamaque, da tribo de Dã, para trabalhar com ele. Dei também capacidade a todos os homens habilidosos para fazerem todas as seguintes coisas que eu mandei: 7 a Tenda da Minha Presença, a arca da aliança e a sua tampa, todos os objetos da Tenda, 8 a mesa com as suas vasilhas, o candelabro de ouro puro com todo o seu equipamento, o altar de queimar incenso, 9 o altar de queimar as ofertas, junto com todo o seu equipamento, a pia com o seu suporte, 10 as roupas de tecido fino, as roupas sagradas que os sacerdotes Arão e os seus filhos usarão quando servirem como sacerdotes, 11 o azeite de ungir e o incenso cheiroso para o Lugar Santo. Todas essas coisas deverão ser feitas exatamente como eu ordenei.
12 O Senhor Deus mandou que Moisés 13 dissesse ao povo de Israel o seguinte:
— Guardem o sábado, o meu dia de descanso, pois é um sinal de união entre mim e vocês para sempre, a fim de mostrar que eu, o Senhor, os separei para serem o meu próprio povo. 14 Portanto, guardem o dia de descanso porque ele é sagrado para vocês. Quem não o guardar, mas trabalhar nesse dia, deverá ser morto. 15 Vocês têm seis dias para trabalhar, porém o sétimo dia é o dia solene de descanso, separado para mim. Quem fizer qualquer serviço nesse dia deverá ser morto. 16 O povo de Israel deverá guardar esse dia como um sinal da aliança. 17 É um sinal de união para sempre entre mim e o povo de Israel porque eu, o Senhor, fiz o céu e a terra em seis dias e no sétimo dia parei de trabalhar e descansei.
18 Quando Deus acabou de falar com Moisés no monte Sinai, entregou a ele as duas placas de pedra onde o próprio Deus havia escrito os mandamentos.
1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből.
3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra,
4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
5 foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.
6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:
7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését,
8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,
9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát,
10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,
11 végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.
12 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek:
13 Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök.
14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon.
15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján.
16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.
17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.
18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.