1 São estas as últimas palavras de Davi, filho de Jessé. Davi foi o homem que Deus tornou importante, que o Deus de Jacó escolheu para ser rei e que compôs as belas canções de Israel. Davi disse:
2 O Espírito do Senhor fala por meio de mim,
e a sua mensagem está nos meus lábios.
3 O Deus de Israel falou,
o protetor de Israel me disse:
"O rei que governa com justiça,
que governa respeitando a vontade de Deus
4 é como o nascer do sol numa madrugada sem nuvens,
como o sol que faz a grama brilhar depois da chuva."
5 É assim que Deus abençoará os meus descendentes,
pois ele fez uma aliança eterna comigo,
uma aliança bem certa e segura.
Isso é tudo o que quero;
será essa a minha vitória,
e eu sei que Deus fará isso.
6 Mas os pagãos são como os espinhos jogados fora:
ninguém se atreve a pegá-los com as mãos;
7 para isso é preciso uma ferramenta de ferro ou de madeira;
eles serão totalmente queimados no fogo.
8 São estes os nomes dos soldados famosos de Davi: Josebe-Bassebete, de Taquemoni, que era o líder do grupo chamado "Os Três"; com a sua lança ele lutou contra oitocentos homens e matou todos numa batalha.
9 Eleazar, filho de Dodo e neto de Aoí, era um dos famosos "Três". Uma vez ele e Davi desafiaram os filisteus que se haviam reunido para a batalha. Os israelitas se retiraram, 10 mas Eleazar ficou e lutou contra os filisteus até que teve uma cãibra tão forte na mão, que não podia largar a espada. O Senhor Deus conseguiu uma grande vitória nesse dia. Depois que a batalha terminou, os israelitas voltaram até o lugar onde Eleazar estava para tirar a armadura dos mortos.
11 Em seguida vinha Sama, filho de Agé, o hararita. Os filisteus se juntaram em Leí, onde havia uma plantação de ervilhas. Os israelitas fugiram dos filisteus. 12 Porém Sama ficou na plantação, defendeu-a e matou os filisteus. Nesse dia o Senhor conseguiu uma grande vitória.
13 Perto do começo do tempo da colheita, três do grupo chamado "Os Trinta" desceram até a caverna de Adulã, onde Davi estava, enquanto um bando de filisteus acampava no vale dos Gigantes. 14 Nessa época Davi se encontrava na fortaleza, e um grupo de filisteus estava na cidade de Belém. 15 Então Davi teve uma vontade e disse:
— Como eu gostaria que alguém me trouxesse um pouco de água do poço que fica perto do portão de Belém!
16 Aí os três soldados famosos passaram pelo acampamento dos filisteus, tiraram água do poço e levaram para Davi. Mas ele não bebeu daquela água; em vez disso, a derramou como uma oferta a Deus, o Senhor, 17 e disse:
— Ó Senhor Deus, eu nunca poderia beber desta água! Isso seria o mesmo que beber o sangue destes homens que arriscaram a sua vida para trazê-la!
E assim ele não tomou daquela água.
Foram essas as coisas que os famosos "Três" fizeram.
18 Abisai, irmão de Joabe (a mãe deles era Zeruia), era o líder dos famosos "Trinta". Com a sua lança, ele lutou contra trezentos homens e os matou, ficando famoso entre "Os Trinta". 19 Abisai era o mais famoso dos "Trinta" e se tornou o líder do grupo, mas ele não era tão famoso quanto "Os Três".
20 Benaías, filho de Jeoiada, da cidade de Cabzeel, foi um soldado famoso e praticou muitos atos de coragem. Ele matou dois grandes guerreiros moabitas. Em um dia de neve, desceu numa cova e matou um leão. 21 Ele matou também um egípcio, um homem enorme, que estava armado com uma lança. Benaías atacou o egípcio com o seu bastão, arrancou a lança da mão dele e o matou com ela. 22,23 Foram essas as coisas que Benaías fez. Ele tinha uma posição de destaque entre "Os Trinta", mas também não foi tão famoso quanto "Os Três". Davi o colocou como chefe da sua guarda pessoal.
24-39 Entre "Os Trinta" estavam: Asael, irmão de Joabe; Elanã, filho de Dodo, de Belém; Sama e Elica, da cidade de Harode; Heles, de Pelete; Ira, filho de Iques, de Tecoa; Abiezer, de Anatote; Mebunai, de Husa; Salmom, o aoíta; Maarai e Helebe, filho de Baaná, da cidade de Netofa; Itai, filho de Ribai, de Gibeá, no território da tribo de Benjamim; Benaías, de Piratom; Hidai, dos vales de Gaás; Abi-Albom, de Arabá; Azmavete, de Baurim; Eliaba, de Saalbom; os filhos de Jasém; Jônatas; os hararitas Sama e Aião, filho de Sarar; Elifelete, filho de Acasbai, de Maacá; Eliã, filho de Aitofel, de Gilo; Hezro, de Carmelo; Paarai, de Arabe; Igal, filho de Natã, de Zoba; Bani, do território de Gade; Zeleque, de Amom; Naarai, de Beerote, que carregava as armas de Joabe, cuja mãe era Zeruia; Ira e Garebe, de Jatir; e Urias, o heteu.
Houve trinta e sete soldados famosos ao todo.
1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje:
2 Az ÚR lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen.
3 Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó
4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön.
5 Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad.
6 De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel.
7 Aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet; égő tűzzel égetik meg ott, ahol csak találják.
8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.
9 Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak,
10 de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az ÚR azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.
11 A következő volt Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt,
12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az ÚR nagy győzelmet.
13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott.
14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél volt.
15 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?
16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az ÚRnak,
17 és ezt mondta: Az ÚR mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
18 Abisaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három között.
19 A három között a legtekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
20 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
22 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
23 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
24 Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
25 a haródi Sammá, a haródi Eliká,
26 a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia,
27 az anatóti Abiezer, a húsái Mebunnaj,
28 az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj,
29 a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia,
30 a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj,
31 az arbái Abialbón, a bahúrimi Azmávet,
32 a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia,
33 a harári Sammá, az arári Ahiám, Sárár fia,
34 a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia,
35 a karmeli Hecró, az arbái Paaraj,
36 a cóbai Jigál, Nátán fia, a gádi Báni,
37 az ammóni Celek, meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
38 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb
39 és a hettita Úriás; összesen harmincheten.