1 Então todas as tribos de Israel foram se encontrar com Davi em Hebrom e disseram:

— Nós pertencemos ao mesmo povo que você, ó rei. 2 No passado, quando Saul era o nosso rei, você comandou o povo de Israel na batalha. E o Senhor Deus lhe disse que você seria comandante e governador do povo dele.

3 Assim todos os líderes de Israel foram se encontrar com Davi em Hebrom. Davi fez um acordo sagrado com eles, e eles o ungiram rei de Israel. 4 Ele tinha trinta anos de idade quando se tornou rei e reinou quarenta anos. 5 Governou Judá, em Hebrom, sete anos e meio; e governou Israel e Judá, em Jerusalém, trinta e três anos.

6 O rei Davi e os seus soldados foram atacar Jerusalém. Os jebuseus, que eram os moradores da cidade, pensaram que ele não seria capaz de conquistá-la e por isso disseram:

— Você nunca entrará aqui. Para fazer você ficar do lado de fora, bastam os cegos e os aleijados.

7 Mas Davi tomou a fortaleza de Sião, e ela passou a ser chamada de "Cidade de Davi". A coisa aconteceu assim.

8 Naquele dia Davi disse aos seus soldados:

— Se alguém quiser matar os jebuseus, aqueles pobres cegos e aleijados, que eu tanto odeio, então que suba pelo túnel da água e os ataque.

É por isso que se diz: "Os cegos e os aleijados não podem entrar na casa de Deus."

9 Davi ficou morando na fortaleza e a chamou de Cidade de Davi. Em volta ele construiu defesas que iam desde o aterro que ficava no lado leste da cidade até o palácio. 10 E Davi ia ficando cada vez mais forte porque o Senhor, o Deus Todo-Poderoso, estava com ele.

11 O rei Hirão, da cidade de Tiro, enviou embaixadores a Davi. Ele mandou toras de cedro e também carpinteiros e pedreiros, e eles construíram um palácio para Davi. 12 E assim Davi entendeu que o Senhor o havia confirmado como rei de Israel e que, por amor ao seu povo, estava fazendo o seu reino progredir.

13 Depois que saiu da cidade de Hebrom, Davi arranjou mais concubinas e esposas em Jerusalém e com elas teve mais filhos e filhas. 14 Os filhos de Davi que nasceram em Jerusalém foram: Samua, Sobabe, Natã, Salomão, 15 Ibar, Elisua, Nefegue, Jafia, 16 Elisama, Eliada e Elifelete.

17 Quando os filisteus souberam que Davi tinha sido ungido como rei de Israel, o seu exército saiu para prendê-lo. Quando soube disso, Davi desceu para a fortaleza . 18 Os filisteus chegaram ao vale dos Gigantes e o ocuparam. 19 Aí Davi perguntou a Deus, o Senhor:

— Devo lutar contra os filisteus? Tu me darás a vitória?

— Vá! — disse o Senhor. — Eu lhe darei a vitória.

20 Então Davi foi até Baal-Perazim e ali venceu os filisteus. Ele disse:

— Como uma enchente que derruba tudo, assim o Senhor abriu uma brecha no meio dos meus inimigos.

Por isso, aquele lugar é chamado de Baal-Perazim . 21 Ali os filisteus abandonaram os seus ídolos, e Davi e os seus soldados os levaram embora. 22 Então os filisteus voltaram para o vale dos Gigantes e o ocuparam.

23 Mais uma vez Davi consultou o Senhor, e ele respondeu:

— Não os ataque daqui. Dê a volta, vá até as amoreiras e ataque por trás. 24 Quando você ouvir o barulho de marcha por cima das amoreiras, fique pronto para atacar porque isso quer dizer que eu estou indo na sua frente para derrotar o exército dos filisteus.

25 Davi fez o que o Senhor havia mandado e obrigou os filisteus a recuarem desde Geba até Gezer.

1 Ezután elmentek Dávidhoz Izráel összes törzsei Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk!

2 Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba, és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme!

3 Megjelentek tehát Izráel összes vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává.

4 Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott.

5 Hebrónban Júda királya volt hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya.

6 A király pedig elment embereivel együtt Jeruzsálem alá az ország őslakói ellen, a jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy nem tud oda Dávid bemenni.

7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.

8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba.

9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid Millótól fogva befelé.

10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.

11 Hírám, Tirusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket, akik palotát építettek Dávidnak.

12 És megértette Dávid, hogy az ÚR megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára.

13 Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött, még ott is vett el másodrangú feleségeket és feleségeket, és még születtek Dávidnak fiai és leányai.

14 Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon,

15 Jibhár, Elisúa, Nefeg és Jáfía,

16 Elisámá, Eljádá és Elifelet.

17 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz.

18 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet.

19 Akkor megkérdezte Dávid az URat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat!

20 Benyomult tehát Dávid Baal-Perácimba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az ÚR ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak.

21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat.

22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet.

23 Ekkor Dávid megkérdezte az URat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük.

24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát.

25 Dávid úgy tett, ahogyan az ÚR megparancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig.