1 Todos os reis que viviam a oeste do rio Jordão, tanto os das montanhas como os das planícies, e também os reis de todo o litoral do mar Mediterrâneo até o Líbano ficaram sabendo disso. Estes eram os reis dos heteus, dos amorreus, dos cananeus, dos perizeus, dos heveus e dos jebuseus. 2 E todos eles se reuniram para guerrear contra Josué e o povo de Israel.
3 Quando os moradores da cidade de Gibeão, que eram heveus, ouviram falar do que Josué tinha feito com Jericó e com Ai, 4 resolveram enganá-lo. Pegaram comida e carregaram os seus jumentos com sacos velhos e com odres rasgados e remendados, cheios de vinho. 5 Calçaram sandálias velhas e remendadas e vestiram roupas bem gastas. E levaram para comer pão seco e bolorento. 6 Eles foram até o acampamento de Gilgal e disseram a Josué e a todos os homens de Israel:
— Nós estamos chegando de um país que fica bem longe daqui. Façam um acordo de paz com a gente.
7 Porém os homens de Israel disseram:
— Pode ser que vocês morem aqui por perto. Como é que podemos fazer um acordo de paz com vocês?
8 — Estamos prontos para ser seus empregados! — responderam eles.
— Quem são vocês? De onde vêm? — perguntou Josué.
9 Os gibeonitas responderam:
— Nós, os seus criados, somos de um país que fica muito longe e viemos até aqui porque ouvimos falar do Senhor, seu Deus. Ouvimos as notícias de tudo o que ele fez no Egito. 10 E também soubemos o que fez com os dois reis amorreus a leste do rio Jordão; a Seom, rei de Hesbom, e a Ogue, rei de Basã, que vivia em Astarote. 11 Os nossos líderes e toda a nossa gente nos mandaram preparar comida para viajar. Eles nos mandaram encontrar com vocês e dizer: "Estamos prontos para ser seus empregados! Façam um acordo de paz com a gente." 12 E vejam só o nosso pão! Estava quentinho quando saímos de casa no começo da viagem. Mas olhem! Agora está seco e bolorento. 13 Quando enchemos de vinho estes odres, eles eram novos. Mas vejam! Agora estão rasgados. As nossas roupas e as nossas sandálias estão gastas por causa da longa viagem que fizemos.
14 Os homens de Israel aceitaram a comida deles, porém não pediram conselho a Deus, o Senhor. 15 Josué fez um acordo de paz com os gibeonitas, prometendo que não seriam mortos. E os líderes do povo de Israel juraram que cumpririam a sua palavra.
16 Três dias depois de feito o acordo, descobriram que aquela gente morava perto. 17 Tanto assim que os israelitas saíram do acampamento e três dias depois chegaram às cidades onde os gibeonitas viviam, isto é, Gibeão, Cefira, Beerote e Quiriate-Jearim. 18 Porém, por causa do juramento que os seus líderes tinham feito aos gibeonitas em nome do Senhor, o Deus de Israel, os israelitas não os mataram. E por isso todo o povo reclamou contra os líderes, 19 mas eles explicaram assim:
— Nós juramos em nome do Senhor, o Deus de Israel, e agora não podemos fazer nada contra os gibeonitas. 20 Por causa da nossa promessa temos de deixá-los viver; se não, Deus nos castigará. 21 Deixem que eles vivam; mas terão de cortar lenha e carregar água para nós.
Foi isso o que os líderes disseram.
22 Então Josué chamou os gibeonitas e perguntou:
— Por que vocês nos enganaram, afirmando que vinham de longe, quando vivem aqui mesmo? 23 E, já que vocês fizeram isso, de agora em diante vão viver debaixo do castigo de Deus. É do povo gibeonita que sairão sempre os escravos para cortar madeira e carregar água para a casa do meu Deus.
24 Eles responderam:
— Fizemos isso porque ficamos sabendo que o Senhor, seu Deus, havia ordenado ao seu servo Moisés que entregasse toda esta terra aos israelitas. E também ordenou a vocês que, conforme fossem avançando, matassem todos os seus moradores. Fizemos isso porque ficamos com muito medo de vocês, medo de sermos mortos. 25 Agora estamos nas suas mãos; faça de nós o que achar melhor.
26 Josué protegeu os gibeonitas e não deixou que fossem mortos. 27 Mas, daquele dia em diante, ele os obrigou a serem carregadores de água e rachadores de lenha para o povo de Israel e para o altar de Deus, o Senhor. E até hoje eles continuam fazendo isso, trabalhando no lugar escolhido por Deus para a sua adoração.
1 Meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak.
2 Szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen.
3 De meghallották Gibeón lakói, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával,
4 ezért ők cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket,
5 a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt.
6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk!
7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok; hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget?
8 Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök?
9 Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Istenednek, az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt véghez.
10 Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával Astárótban.
11 Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk!
12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, most meg már száraz és csupa morzsa lett.
13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton.
14 Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját, de az ÚR akaratát nem kérdezték meg.
15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség vezetői pedig megesküdtek erre.
16 Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak.
17 Fölkerekedtek tehát Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azoknak városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim.
18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség vezetői megesküdtek nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódott az egész közösség a vezetők ellen.
19 De a vezetők mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Nem bánthatjuk őket.
20 Azt csináljuk velük, hogy életben hagyjuk őket, és akkor nem ér bennünket az ÚR haragja az eskü miatt, amivel megesküdtünk nekik.
21 Azt mondták a vezetők, hogy életben maradhatnak, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói. Így határoztak róluk a vezetők.
22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?!
23 Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, az Isten házának favágói és vízhordói!
24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott szolgáidnak, hogy Istenetek, az ÚR megígérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot, és kipusztítja előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettünk így.
25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod!
26 Józsué pedig így cselekedett velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket.
27 Azon a napon Józsué elrendelte, hogy a közösségnek, valamint az ÚR oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az ÚR. Így van ez ma is.