1 Adoni-Zedeque, rei de Jerusalém , ouviu dizer que Josué havia tomado e destruído completamente a cidade de Ai e matado o seu rei. E ouviu dizer que o mesmo havia acontecido com Jericó e o seu rei. Também soube que os gibeonitas tinham feito um acordo de paz com os israelitas e que viviam entre eles. 2 Os moradores de Jerusalém ficaram com muito medo, pois a cidade de Gibeão era tão grande como qualquer outra governada por um rei. E era maior ainda do que Ai, e os seus homens eram soldados corajosos. 3 Então Adoni-Zedeque enviou mensageiros a Hoão, rei de Hebrom, e a Pirã, rei de Jarmute, e a Jafia, rei de Laquis, e a Debir, rei de Eglom, com a seguinte mensagem:
4 — Venham me ajudar a atacar Gibeão porque o povo de lá fez um acordo de paz com Josué e com o povo de Israel.
5 E esses cinco reis amorreus — de Jerusalém, Hebrom, Jarmute, Laquis e Eglom — ajuntaram-se com todos os seus exércitos e cercaram e atacaram a cidade de Gibeão.
6 Os gibeonitas então mandaram dizer a Josué no acampamento de Gilgal:
— Não abandone a gente! Venha depressa nos ajudar e salvar! Todos os reis amorreus que moram nas montanhas se ajuntaram contra nós!
7 Então Josué e todo o seu exército partiram de Gilgal. 8 E o Senhor Deus lhe disse:
— Não fique com medo desses reis, pois eu já lhe dei a vitória. Nenhum deles será capaz de resistir.
9 Josué saiu de Gilgal e marchou a noite toda, subindo sempre. Ele atacou de surpresa. 10 E o Senhor Deus fez com que os inimigos ficassem apavorados quando viram os exércitos de Israel. Assim os israelitas os derrotaram completamente em Gibeão e os perseguiram na descida de Bete-Horom, combatendo até Azeca e Maquedá. 11 E, enquanto eles fugiam dos israelitas, correndo na descida de Bete-Horom até Azeca, o Senhor jogou do céu grandes pedras de gelo sobre os inimigos, e eles foram mortos. E morreram mais pessoas com essa chuva de pedras do que no combate com os israelitas.
12 No dia em que o Senhor deu a vitória aos israelitas na luta contra os amorreus, Josué falou com ele. E, na presença dos israelitas, disse:
"Sol, fique parado sobre Gibeão!
Lua, pare sobre o vale de Aijalom!"
13 O sol ficou parado,
e a lua também parou,
até que o povo se vingou dos seus inimigos.
Estas palavras estão escritas no Livro do Justo.
O sol ficou parado no meio do céu e atrasou a sua descida por quase um dia inteiro. 14 Nunca tinha havido e nunca mais houve um dia como este, um dia em que o Senhor obedeceu à voz de um homem. Isso aconteceu porque o Senhor combatia a favor de Israel.
15 Depois disso Josué e o seu exército voltaram ao acampamento de Gilgal.
16 Os cinco reis escaparam e se esconderam na caverna de Maquedá, 17 mas foram descobertos. E Josué ficou sabendo que estavam escondidos lá.
18 Então disse:
— Rolem algumas pedras grandes até a entrada da caverna e ponham alguns guardas. 19 Mas não fiquem lá. Persigam os inimigos e ataquem os que ficarem para trás. Não deixem que eles voltem para as suas cidades porque o Senhor, nosso Deus, já os entregou a vocês para serem mortos.
20 Josué e os soldados de Israel os mataram até acabar com quase todos eles. Os que escaparam ficaram dentro das suas cidades protegidas por muralhas. 21 Então todos os soldados de Israel voltaram sãos e salvos para o acampamento de Maquedá, onde Josué estava. E ninguém tinha coragem de dizer nada contra os israelitas.
22 Depois Josué disse:
— Tirem as pedras da entrada da caverna e tragam aqui os cinco reis.
23 E isso foi feito. Tiraram da caverna os reis de Jerusalém, Hebrom, Jarmute, Laquis e Eglom 24 e os levaram a Josué. Josué chamou os homens de Israel e ordenou aos oficiais do exército que tinham ido com ele:
— Venham aqui e ponham os pés no pescoço destes reis.
Eles fizeram isso. 25 Aí Josué disse:
— Não tenham medo; não percam a coragem. Sejam fortes e corajosos porque o Senhor fará isso com todos os inimigos que vocês enfrentarem.
26 Então Josué matou os reis e os pendurou em cinco postes de madeira. E eles ficaram pendurados ali até o anoitecer. 27 Ao pôr do sol, Josué mandou que eles fossem tirados dos postes e jogados na caverna onde se haviam escondido. E puseram na entrada grandes pedras, que estão lá até hoje.
28 Nesse mesmo dia Josué atacou e tomou Maquedá. Matou o rei e todos os moradores da cidade; ninguém ficou vivo. Ele fez com o rei de Maquedá o mesmo que havia feito com o rei de Jericó.
29 Em seguida Josué e o seu exército foram de Maquedá até a cidade de Libna e atacaram. 30 O Senhor Deus também deu aos israelitas a vitória sobre essa cidade e sobre o seu rei. Eles mataram todos os moradores e fizeram com o rei de Libna o mesmo que haviam feito com o rei de Jericó.
31 Josué e o seu exército foram de Libna a Laquis. Eles cercaram e atacaram a cidade. 32 No segundo dia de combate, o Senhor deu aos israelitas a vitória sobre a cidade de Laquis. E, como haviam feito em Libna, também em Laquis mataram todas as pessoas. 33 Então Horã, rei de Gezer, saiu para ajudar Laquis. Porém Josué derrotou o rei de Gezer e o seu povo; não deixou ninguém vivo.
34 Depois Josué e o seu exército foram de Laquis até Eglom. Eles cercaram e atacaram a cidade 35 e a tomaram no mesmo dia. E mataram todos, como haviam feito em Laquis.
36 Aí Josué e o seu exército subiram de Eglom até a cidade de Hebrom. Atacaram 37 e tomaram a cidade de Hebrom. Mataram o rei e todos os moradores de Hebrom e das cidades vizinhas. Josué mandou que destruíssem completamente a cidade, como tinham feito com Eglom. Ninguém ficou vivo.
38 Então Josué e o seu exército voltaram e atacaram Debir. 39 Tomaram a cidade, o seu rei e também todas as cidades vizinhas, matando todas as pessoas dali. Josué fez com Debir e com o seu rei o mesmo que havia feito com Hebrom e Libna e com os seus reis.
40 Assim Josué conquistou toda aquela terra. Derrotou os reis que moravam nas montanhas, na região sul, nas planícies e ao pé das montanhas. Ele não deixou ninguém vivo; todos foram mortos. Era isso o que o Senhor, o Deus de Israel, havia mandado. 41 Josué os derrotou desde Cades-Barneia até Gaza e toda a região de Gosém até Gibeão. 42 O Senhor, o Deus de Israel, lutava pelo seu povo, e por isso Josué dominou todos esses reis e as suas terras numa só guerra. 43 Depois disso Josué e o seu exército voltaram para o acampamento de Gilgal.
1 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és hogy úgy tett Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, és hogy Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.
2 Ezért nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne.
3 Adónícedek, Jeruzsálem királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának:
4 Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival.
5 Erre összegyűlt, és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és harcoltak ellene.
6 Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk!
7 Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával.
8 Az ÚR ezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted.
9 Józsué hirtelen rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.
10 Az ÚR megzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig.
11 Amikor menekültek Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Izráel fiai.
12 Amikor az ÚR Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben!
13 És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
14 Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért.
15 Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a gilgáli táborba.
16 Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédai barlangban.
17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédai barlangban rejtőznek.
18 Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szájára, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket.
19 Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni városaikba, mert kezetekbe adta őket Istenetek, az ÚR.
20 Józsué és Izráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba.
21 Ekkor visszatért az egész nép épségben Józsuéhoz a makkédai táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait.
22 Akkor ezt mondta Józsué: Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból!
23 Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát.
24 Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.
25 Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az ÚR minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok.
26 Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig.
27 Naplementekor Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára. Ott vannak ezek még ma is.
28 Makkédát is elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Jerikó királyával bánt.
29 Majd átvonult Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen.
30 Az ÚR ezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával.
31 Libnából továbbvonult Józsué egész Izráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene.
32 Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen úgy, ahogyan Libnával tették.
33 Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Józsué úgy megverte népével együtt, hogy senkit sem hagyott elmenekülni.
34 Lákisból továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene.
35 Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákissal tette.
36 Felvonult azután Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene.
37 Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind.
38 Azután visszafordult Józsué az egész Izráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene.
39 Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan Libnával és királyával bánt.
40 Így verte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az ÚR.
41 Leverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig.
42 Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué, mert Izráel Istene, az ÚR harcolt Izráelért.
43 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba.