1 Ó Senhor, tu és o meu Deus.

Eu te adorarei e louvarei o teu nome,

pois tens feito coisas maravilhosas;

tens cumprido fielmente os planos seguros

que há muito tempo decidiste fazer.

2 Deixaste as cidades dos nossos inimigos em ruínas,

as cidades cercadas de muralhas foram arrasadas.

Destruíste os seus palácios,

e nunca mais eles serão reconstruídos.

3 Por isso, povos poderosos te louvarão,

e tu serás temido nas cidades onde mora gente cruel.

4 Pois tens sido o protetor dos pobres,

o defensor dos necessitados,

um abrigo na tempestade

e uma sombra no calor.

A fúria de homens violentos

é como uma tempestade de inverno,

5 como o calor do deserto.

Mas tu tapas a boca dos estrangeiros.

Como uma nuvem diminui o calor num dia quente,

assim tu calaste os gritos de vitória de homens violentos.

6 No monte Sião, o Senhor Todo-Poderoso vai dar um banquete para todos os povos do mundo; nele haverá as melhores comidas e os vinhos mais finos. 7 E ali ele acabará com a nuvem de tristeza e de choro que cobre todas as nações. 8 O Senhor Deus acabará para sempre com a morte. Ele enxugará as lágrimas dos olhos de todos e fará desaparecer do mundo inteiro a vergonha que o seu povo está passando. O Senhor falou.

9 Naquele dia, todos dirão:

— Ele é o nosso Deus. Nós pusemos a nossa esperança nele, e ele nos salvou. Ele é o Senhor, e nós confiamos nele. Vamos cantar e nos alegrar porque ele nos socorreu.

10 O Senhor Deus protegerá o monte Sião,

mas o país de Moabe será pisado

como se pisa a palha de um depósito de esterco.

11 Os moabitas estenderão os braços

como quem está tentando nadar;

mas, apesar de todo o seu esforço,

os moabitas orgulhosos serão humilhados por Deus.

12 Ele derrubará as altas e fortes muralhas de Moabe

e as deixará completamente arrasadas.

1 URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.

2 Mert kőhalommá tetted a várost, a megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé föl nem épül!

3 Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa.

4 Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar.

5 Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét.

6 Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból.

7 Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR!

9 Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

10 Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák.

11 Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével.

12 Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.