1 "As pessoas direitas morrem,

e ninguém se importa;

os bons desaparecem,

e ninguém percebe.

É o poder do mal que os leva embora,

2 mas eles encontram a paz.

Os que vivem uma vida correta

descansam em paz na sepultura."

Deus condena a idolatria

3 O Senhor Deus diz:

"Venham cá para serem julgados,

seus filhos de uma feiticeira,

raça de adúlteros e prostitutas!

4 De quem é que vocês estão zombando?

De quem é que caçoam com essas caretas?

Vocês são pecadores e mentirosos.

5 "Debaixo das árvores sagradas,

vocês se entregam à imoralidade

para adorar os deuses da fertilidade.

E nas fendas das rochas, perto dos ribeirões,

vocês oferecem os seus filhos em sacrifício aos deuses pagãos.

6 Vocês pegam pedras lisas dos riachos,

para serem os deuses que vocês adoram,

e apresentam a elas ofertas de vinho e de cereais.

Vocês estão pensando que isso me agrada?

7 Vocês vão para o alto das montanhas,

e ali praticam atos imorais,

e oferecem sacrifícios aos deuses pagãos.

8 Vocês colocam os seus ídolos indecentes

atrás da porta das suas casas.

Esquecem de mim, tiram a roupa

e deitam-se na cama com os seus amantes,

a quem pagarem para dormir com vocês;

e então satisfazem os seus desejos impuros.

9 "Vocês pegaram azeite e muitos perfumes

e foram adorar o deus Moloque.

Enviaram mensageiros por toda parte

à procura de deuses para adorar,

e esses mensageiros foram até o mundo dos mortos.

10 Vocês se cansaram de tanto viajar,

mas não ficaram desanimados.

As suas imagens nojentas lhes deram forças,

e por isso vocês não desistiram.

11 "Vocês têm tanto medo desses deuses!

Mas quem são eles

para que vocês me contem mentiras

e me esqueçam completamente?

Será que é porque eu fiquei calado tanto tempo,

que vocês não me temem?

12 Eu vou mostrar a todos o que vocês fazem,

essas ações que vocês acham certas;

mas elas não adiantarão nada.

13 Quando vocês gritarem pedindo ajuda,

os seus muitos deuses não os atenderão.

O vento levará esses deuses para longe,

um sopro os fará desaparecer.

Mas os que confiam em mim morarão na Terra Prometida;

o meu monte santo será deles."

A compaixão de Deus

14 O Senhor diz:

"Preparem o caminho, aplanem a estrada,

para que o meu povo possa voltar para mim."

15 Pois o Altíssimo, o Santo Deus,

o Deus que vive para sempre, diz:

"Eu moro num lugar alto e sagrado,

mas moro também com os humildes e os aflitos,

para dar esperança aos humildes

e aos aflitos, novas forças.

16 Não continuarei repreendendo o meu povo

e não ficarei irado para sempre;

se não, morreriam os seres que eu criei,

aqueles a quem dei o sopro da vida.

17 Por causa do pecado e da cobiça do meu povo,

eu fiquei irado com eles e os castiguei.

Na minha ira, eu me afastei deles,

mas mesmo assim eles continuaram teimosos

e seguiram o seu próprio caminho.

18 "Tenho visto como eles agem,

mas eu os curarei e os guiarei;

eu os consolarei.

Nos lábios dos que choram,

19 colocarei palavras de louvor.

A todos ofereço a paz,

paz aos que estão perto e aos que estão longe;

eu os curarei.

20 Porém os maus são como o mar agitado:

as suas ondas não se acalmam

e trazem lama e sujeira para a terra.

21 Não há segurança para esses pecadores."

O meu Deus falou.

1 Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,

2 de békességre jut&#59; és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt.

3 Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok, te hűtlen, parázna fajzat!

4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen ti vagytok a hűtlen népség, a hazug fajzat,

5 akik bujálkodtok a tölgyfáknál, minden bujazöld fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban!

6 A patak sima köveit tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül. Italáldozatot is mutatsz be nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak?

7 Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni.

8 Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele.

9 A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig.

10 A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele.

11 Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?!

12 Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te csinálsz, az nem használ neked.

13 Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen.

14 Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!

15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.

16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam.

17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt.

18 Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.

19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!

20 De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai.

21 A bűnösöknek nincs békességük! - mondja Istenem.