1 Ai de Jerusalém, o altar de Deus ,
a cidade onde o rei Davi armou o seu acampamento!
Deixem passar alguns anos
com as suas festas religiosas,
2 e então Deus castigará a cidade que se chama "O Altar de Deus".
Os seus moradores chorarão e se lamentarão;
a cidade ficará parecendo um altar coberto de sangue.
3 Deus enviará um exército para atacar a cidade;
os soldados inimigos a cercarão
e levantarão rampas de ataque contra as muralhas.
4 A cidade será arrasada,
e os seus moradores ficarão caídos no chão;
falarão como se fossem espíritos,
cochichando e murmurando como fantasmas.
5,6 Mas, de repente, num instante,
o Senhor Todo-Poderoso atacará os inimigos,
aquela multidão de estrangeiros.
Com trovões, terremotos e estrondos,
com ventanias, tempestades e fogo devorador,
ele fará os inimigos virarem um pó fino;
eles serão como a palha que o vento carrega.
7 Aí todos os inimigos que estiverem atacando "O Altar de Deus",
todos os exércitos que estiverem cercando a cidade com rampas de ataque
desaparecerão como se fossem um sonho ou uma visão.
8 Todas as nações que atacarem o monte Sião
serão como um homem faminto que sonha que está comendo
e acorda ainda com fome;
serão como uma pessoa sedenta que sonha que está bebendo água
e acorda ainda com sede.
9 Continuem sendo tolos, se quiserem!
Continuem cegos, se preferirem!
E, sem terem tomado vinho ou cerveja,
fiquem bêbados e andem por aí tontos.
10 Pois o Senhor Deus fez com que vocês caíssem num sono profundo;
ele cobriu as cabeças de vocês e fechou os seus olhos.
As cabeças e os olhos são os profetas,
que não veem as visões que Deus envia.
11 Agora, para vocês, todas as visões são como se fossem uma mensagem escrita num livro fechado e lacrado. Se levarem o livro para alguém que sabe ler e pedirem que leia a mensagem, a pessoa dirá: "Não posso; o livro está lacrado." 12 E, se pedirem a alguém que não sabe ler, a pessoa dirá: "Não sei ler."
13 O Senhor diz:
"Esse povo ora a mim com a boca
e me louva com os lábios,
mas o seu coração está longe de mim.
A religião que eles praticam
não passa de doutrinas e ensinamentos humanos
que eles só sabem repetir de cor.
14 Por isso, mais uma vez vou deixar esse povo espantado
com as coisas estranhas e terríveis que farei no meio dele.
Com toda a sua sabedoria, os seus sábios não poderão explicá-las,
e o conhecimento dos que são instruídos não adiantará nada."
15 Ai dos que escondem os seus planos do Senhor,
que fazem as suas maldades na escuridão e dizem:
"Ninguém nos pode ver! Ninguém sabe o que estamos fazendo!"
16 Vocês invertem as coisas,
como se o barro valesse mais do que o oleiro!
O pote não vai dizer ao homem que o fez:
"Você não me fez."
Uma vasilha não dirá ao oleiro:
"Você não sabe o que está fazendo."
17 Daqui a pouco, as matas virgens vão virar jardins,
e os jardins voltarão a ser mato.
18 Naquele dia, os surdos ouvirão a mensagem que será lida no livro fechado e lacrado,
e os cegos ficarão livres da escuridão e poderão ver.
19 O Senhor dará alegria aos necessitados,
o Santo Deus de Israel fará com que os pobres fiquem alegres.
20 Pois Deus acabará com os que exploram o seu povo;
os que zombam de Deus serão destruídos,
e os que fazem planos para prejudicar os outros desaparecerão.
21 Deus acabará com os que acusam os outros falsamente;
acabará com os que procuram enganar os juízes
e com os que, por meio de mentiras, conseguem que os inocentes sejam condenados.
22 Portanto, o Senhor, que livrou Abraão de perigos, diz o seguinte a respeito do povo de Israel:
"O meu povo não ficará desiludido outra vez,
eles nunca mais sentirão vergonha.
23 Pois, quando virem o que vou fazer no meio deles,
confessarão que o meu nome é santo,
reconhecerão que eu sou o Santo Deus de Israel
e me temerão.
24 Então os que perderam o juízo se tornarão sábios,
e os que se revoltaram contra mim
aceitarão os meus ensinamentos."
1 Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást,
2 azután ostromot indítok Ariél ellen. Akkor lesz sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem.
3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket.
4 Megalázottan fogsz beszélni a földből, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog.
5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló polyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be!
6 Mert a Seregek URa meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tüzes lángok közepette.
7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Ariél ellen hadakozott, és ostromot indított egész hadereje és sziklavára ellen.
8 Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott.
9 Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól!
10 Mert rátok árasztotta az ÚR a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat.
11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve.
12 Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.
13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,
14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.
15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket?
16 Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!
17 Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.
18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után.
19 Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban, vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt,
20 mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük,
21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.
22 Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca,
23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől.
24 A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.