1 "Os deuses Bel e Nebo se inclinam e caem no chão.
Esses ídolos são colocados nas costas de animais de carga;
são um peso enorme para os animais cansados.
2 Os deuses se inclinam e caem;
eles não podem se salvar
e são levados pelos inimigos.
3 "Escute, povo de Israel;
escutem, todos os descendentes de Jacó que ficaram vivos!
Desde que vocês nasceram, eu os tenho carregado;
sempre cuidei de vocês.
4 E, quando ficarem velhos, eu serei o mesmo Deus;
cuidarei de vocês quando tiverem cabelos brancos.
Eu os criei e os carregarei;
eu os ajudarei e salvarei.
5 "Com quem é que vocês podem me comparar?
Quem é parecido comigo?
6 Há gente que pega uma boa porção do seu ouro
e uma enorme quantidade da sua prata
e paga um ourives para que com esse ouro e com essa prata
ele faça um deus.
E depois se ajoelham diante desse deus e o adoram.
7 Então carregam a imagem nas costas
e a colocam no seu lugar;
e ali ela fica, sem poder se mexer.
Se pedirem socorro à imagem, ela não atende;
ela não pode livrá-los das suas dificuldades.
8 "Pecadores, lembrem disso:
pensem bem e tenham juízo.
9 Lembrem do que aconteceu no passado
e reconheçam que só eu sou Deus,
que não há nenhum outro como eu.
10 Desde o princípio, anunciei as coisas do futuro;
há muito tempo, eu disse o que ia acontecer.
Afirmei que o meu plano seria cumprido,
que eu faria tudo o que havia resolvido fazer.
11 Estou chamando um homem para que venha do Oriente;
de um país distante, ele vem rápido como uma águia
para fazer o que eu ordeno.
Vou cumprir o que prometi;
vou fazer o que planejei.
12 "Gente teimosa, escute aqui!
Vocês pensam que a sua salvação vai demorar.
13 Mas eu vou fazer chegar logo a salvação que prometi;
ela não vai demorar,
e em breve eu conseguirei a vitória.
Eu salvarei os moradores de Sião
e repartirei com o povo de Israel a minha grandeza."
1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként.
2 De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek.
3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek:
4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.
5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék?
6 Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt a mérlegen. Ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen belőle, és leborulva imádják.
7 Vállra veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről. Ha kiáltanak hozzá, nem válaszol, a nyomorúságból nem szabadít meg.
8 Emlékezzetek csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!
9 Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!
10 Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.
11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem.
12 Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól!
13 Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.