1 Por esse tempo, o rei Ezequias ficou doente e quase morreu. O profeta Isaías, filho de Amoz, foi visitá-lo e disse:
— O Senhor Deus diz assim: "Ponha as suas coisas em ordem porque você não vai sarar. Apronte-se para morrer."
2 Então Ezequias virou o rosto para a parede e orou assim:
3 — Ó Senhor, lembra que eu tenho te servido com fidelidade e com todo o coração e sempre fiz aquilo que querias que eu fizesse.
E chorou amargamente.
4 Aí Deus mandou que Isaías 5 voltasse a falar com Ezequias e lhe dissesse:
— Eu, o Senhor, o Deus do seu antepassado Davi, escutei a sua oração e vi as suas lágrimas. Vou deixar que você viva mais quinze anos. 6 Livrarei você e esta cidade de Jerusalém do rei da Assíria e defenderei esta cidade. 7 O Senhor Deus lhe dará um sinal para provar que vai cumprir a sua promessa. 8 Na escadaria feita pelo rei Acaz, o Senhor fará com que a sombra volte dez degraus.
E a sombra voltou dez degraus.
9 Depois que o rei Ezequias sarou, ele escreveu o seguinte hino de louvor:
10 "Eu pensava que iria morrer na flor da idade,
que daqui em diante moraria no mundo dos mortos.
11 Pensava que nesta vida
eu nunca mais veria o Senhor,
que nunca mais veria outro ser humano.
12 A minha vida foi cortada e terminada
como uma barraca de pastores que é desmontada e levada para longe
ou como um pedaço de pano que o tecelão corta de uma peça de tecido.
Dia e noite eu pensava que Deus já ia acabar comigo.
13 A noite inteira, eu gritava de dor,
como se um leão estivesse quebrando os meus ossos.
Dia e noite eu pensava que Deus já ia acabar comigo.
14 Eu soltava fracos gemidos de dor como uma andorinha
e gemia como uma pomba.
Os meus olhos se cansaram de olhar para o céu.
Ó Senhor, estou sofrendo! Salva-me!
15 Mas como é que posso reclamar,
se foi o próprio Deus quem fez isso comigo?
Estou tão aflito, que já não consigo dormir.
16 "Ó Senhor, é por causa das coisas que tu fazes
que todos nós vivemos;
e eu também estou vivo por causa delas.
Dá-me saúde a fim de que eu viva!
17 Eu sei que foi para o meu próprio bem
que sofri tanta aflição.
Mas tu me salvaste da morte,
pois perdoaste todos os meus pecados.
18 No mundo dos mortos, ninguém te agradece,
ninguém louva o teu nome;
os que estão ali não confiam na tua fidelidade.
19 São os vivos que te louvam,
como eu te louvo agora.
E os pais dizem aos filhos
que todos podem confiar em ti.
20 Tu me salvaste, ó Senhor.
Por isso, tocaremos as nossas harpas e cantaremos louvores a ti;
a vida inteira nós te louvaremos no teu Templo."
21 Pois Isaías tinha dito:
— Ponham uma pasta de figos em cima da úlcera do rei, e ele ficará bom.
22 E o rei Ezequias tinha perguntado:
— Qual será o sinal de que eu poderei ir até o Templo?
1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!
2 Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz,
3 és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.
4 Azután így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz:
5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.
6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.
7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett:
8 Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
10 Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől.
11 Azt gondoltam, hogy nem látom többé az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.
12 Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. Reggeltől estig végez velem!
13 Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!
14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Így múlnak el éveim lelkem keserűségében.
16 Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy megerősítesz és meggyógyítasz.
17 Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.
18 Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben.
19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy.
20 Megszabadít engem az ÚR, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az ÚR házában.
21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.
22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy föl tudok menni az ÚR házába?