1 O Senhor Deus diz:
"Ai dos meus filhos que se revoltam contra mim,
que fazem planos sem me consultarem
e assinam acordos sem a minha aprovação!
Assim amontoam pecado em cima de pecado.
2 Pois, sem me pedirem licença,
as autoridades de Judá foram ao Egito
pedir socorro ao seu rei,
pois confiavam no seu poder para proteger Judá.
3 Mas em vez de socorro virá a desilusão,
e em vez de proteção haverá humilhação.
4 Os embaixadores de Judá já chegaram ao Egito,
às cidades de Zoã e de Hanes.
5 Mas eles só sentirão vergonha,
pois os egípcios não os ajudarão em nada;
pelo contrário, serão motivo de vergonha e humilhação."
6 Esta é a mensagem de Deus a respeito das feras da região Sul .
"Os embaixadores atravessam uma região perigosa e difícil,
onde há leões, cobras e dragões voadores.
Nas costas dos seus jumentos e dos seus camelos,
vão os presentes e as riquezas
que eles levam para um povo que não pode socorrê-los;
7 pois a ajuda do Egito não vale nada.
Por isso, estou pondo no Egito o apelido de ‘O Dragão Manso’."
8 O Senhor Deus me disse:
"Escreva a mensagem numa tábua
a fim de que fique registrada para sempre
como testemunha eterna contra o povo.
9 Pois são gente rebelde, pessoas mentirosas,
que não querem ouvir a lei do Senhor.
10 Eles pedem aos videntes que não tenham visões
e dizem aos profetas:
‘Não nos anunciem a verdade;
inventem coisas que nos agradem.
11 Deem o fora! Parem de nos amolar!
Não nos falem mais a respeito do Santo Deus de Israel!’ "
12 Por isso, o Santo Deus de Israel diz ao seu povo:
"Vocês rejeitam a minha mensagem
e põem a sua confiança e a sua fé na violência e na mentira.
13 Portanto, esse pecado vai trazer a ruína para vocês;
ele será como uma brecha que vai se abrindo num muro alto:
de repente, o muro desmorona e cai no chão.
14 Vocês serão completamente destruídos,
como um vaso de barro que se quebra:
não sobra nem um caco que sirva
para tirar brasas do fogo
ou para tirar água do poço."
15 O Senhor, o Santo Deus de Israel, diz ao seu povo:
"Se voltarem para mim e ficarem calmos, vocês serão salvos;
fiquem tranquilos e confiem em mim,
e eu lhes darei a vitória.
Mas vocês não quiseram fazer o que eu disse.
16 Pelo contrário, disseram assim:
‘Não! Nós vamos montar cavalos ligeiros
e assim escaparemos do inimigo!’
Pois fujam, se puderem;
mas os cavalos dos inimigos são mais ligeiros do que os seus.
17 Mil de vocês fugirão de um só inimigo que os atacar,
cinco inimigos farão com que todos vocês fujam.
Os poucos que restarem parecerão um mastro de bandeira
sozinho no alto de um morro."
18 No entanto, o Senhor continua esperando porque ele quer ser bondoso e ter compaixão de vocês; pois ele é Deus que faz o que é direito. Felizes são aqueles que põem a sua esperança nele! 19 Povo de Jerusalém, moradores de Sião, vocês não vão chorar mais. Quando vocês clamarem pedindo socorro, o Senhor Deus ficará com pena de vocês; ele os ouvirá e atenderá. 20 O Senhor lhes dará o pão de dores e a água do sofrimento, mas não se esconderá de vocês. Ele é o seu mestre, e vocês o encontrarão quando quiserem. 21 Se vocês se desviarem do caminho, indo para a direita ou para a esquerda, ouvirão a voz dele atrás de vocês, dizendo: "O caminho certo é este; andem nele." 22 Vocês pegarão as suas imagens revestidas de prata e os seus ídolos folheados a ouro e os jogarão fora como se fossem coisas impuras. Vocês dirão a eles: "Fora daqui!"
23 Quando vocês espalharem as sementes nos seus campos, o Senhor mandará chuva, e as colheitas serão boas. Haverá muito pasto para o gado, 24 e os bois e jumentos que vocês usam para arar os campos comerão da melhor ração, preparada cuidadosamente e misturada com sal. 25 Quando chegar o dia em que os inimigos forem mortos e as suas fortalezas destruídas, rios e riachos jorrarão de todos os morros e de todas as montanhas. 26 Quando o Senhor tratar as feridas do seu povo e curar os ferimentos que ele mesmo causou, a lua brilhará tanto como o sol, e a luz do sol será sete vezes mais forte, como se num só dia brilhasse a luz de sete dias.
27 Atenção! O Senhor Deus vem de longe;
é ele mesmo que vem!
Ele chega furioso, no meio de grossas nuvens de fumaça.
Cheio de ira, ele fala;
as suas palavras são como um fogo devorador.
28 O sopro do Senhor é como uma enchente
que sobe até o pescoço das pessoas.
O Senhor peneira os povos como se fossem trigo,
e os joga fora como se fossem palha.
Ele põe freios na sua boca
e os leva por caminhos errados.
29 Mas vocês cantarão de alegria
como fazem nas noites das festas sagradas;
vocês ficarão felizes
como os que, ao som da música de flautas,
sobem o monte sagrado para adorar o Senhor,
o forte protetor de Israel.
30 A voz majestosa do Senhor será ouvida por todos,
e ele mostrará a sua ira furiosa.
Haverá fogo devorador, trombas-d'água,
tempestades e chuvas de pedra;
e ele levantará o forte braço para castigar.
31 Os assírios ficarão apavorados ao ouvirem a voz do Senhor,
ao sentirem o peso do seu castigo.
32 Ao som de tambores e de liras,
o Senhor surrará os assírios com o seu bastão;
ele mesmo lutará contra eles.
33 Há muito tempo está preparada para o rei da Assíria
uma fogueira em que ele será queimado.
Ela está num lugar fundo e largo,
e há bastante lenha para queimar.
Como um rio de enxofre,
o sopro do Senhor porá fogo na lenha.
1 Jaj a pártütő fiaknak - így szól az ÚR -, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!
2 Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában.
3 De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültök!
4 Vezetői voltak már Cóanban, követei eljutottak Hánészig.
5 Mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz.
6 Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek,
7 Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek.
8 Most pedig menj, és írd föl jelenlétükben egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként!
9 Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az ÚR tanítására.
10 Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! - a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!
11 Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!
12 Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok,
13 azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet.
14 Darabokra törik, mint a fazekas korsója, melyet kíméletlenül összetörtek: nem lehet találni törmelékei között akkora cserepet sem, amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a tócsából.
15 Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok,
16 inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!
17 Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon.
18 De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.
19 Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.
20 És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat.
21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!
22 Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek!
23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon.
24 Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük.
25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok.
26 Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor az ÚR bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.
27 Maga az ÚR jön a távolból, haragja lángol, méltóságteljesen emelkedik. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz.
28 Lehelete olyan, mint az áradó patak, amely nyakig ér, szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába.
29 Úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az ÚR hegyére, Izráel Kősziklájához.
30 Fölmorajlik az ÚR fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben.
31 Megretten Asszíria az ÚR szavától. Bottal veri meg.
32 Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az ÚR, dob és citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene.
33 Mert régóta készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre készítve, bőven van tűz is, fa is. Az ÚR lehelete úgy lobbantja lángra, mint egy kénköves patakot.