1 Nós te damos graças, ó Deus,

nós damos graças.

Anunciamos a tua grandeza

e contamos as coisas maravilhosas

que tens feito.

2 Deus diz: "Eu marquei um tempo certo

para o julgamento

e julgarei com justiça.

3 Ainda que a terra trema,

e todos os seus moradores estremeçam,

eu manterei firmes as suas bases.

4 Digo aos maus que não contem grandezas,

que não sejam orgulhosos;

5 digo que parem de se gabar

do seu poder

e de falar com arrogância."

6 Pois o julgamento não vem do Leste,

nem do Oeste,

nem do Norte, nem do Sul.

7 É Deus quem julga;

é ele quem declara que uns

são culpados

e que outros são inocentes.

8 O Senhor Deus tem na sua mão uma taça

cheia do vinho forte da sua ira.

Ele serve o vinho, e todos os maus

o bebem,

bebem até a última gota.

9 Porém eu sempre falarei

a respeito do Deus de Jacó

e lhe cantarei louvores.

10 Ele quebrará o poder dos maus;

mas o poder dos que obedecem a Deus

crescerá.

1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.

2 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.

3 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)

4 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!

5 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!

6 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,

7 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.

8 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.

9 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.

10 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!