1 Ó Senhor Deus,
que todo o meu ser te louve!
Ó Senhor, meu Deus,
como és grandioso!
Estás vestido de majestade
e de glória
2 e te cobres de luz.
Estendes os céus
como se fossem uma barraca
3 e constróis a tua casa
sobre as águas lá de cima.
Usas as nuvens
como o teu carro de guerra
e voas nas asas do vento.
4 Fazes com que os ventos
sejam os teus mensageiros
e com que os relâmpagos
sejam os teus servidores.
5 Tu puseste a terra bem firme
sobre os seus alicerces,
e assim ela nunca será abalada.
6 Cobriste a terra
com o oceano profundo,
como se ele fosse uma capa,
e as águas ficaram acima das montanhas.
7 Porém, quando repreendeste as águas,
elas fugiram;
quando ouviram o teu grito de comando,
saíram correndo.
8 As águas correram pelos montes
e desceram para os vales,
indo ao lugar que preparaste para elas.
9 Tu puseste um limite para as águas
a fim de que não cobrissem de novo
a terra.
10 Tu fazes surgir nascentes nos vales,
e os rios correm entre os montes.
11 Da sua água bebem
todos os animais selvagens;
com ela os jumentos selvagens
matam a sede.
12 Nas margens dos rios,
os pássaros fazem os seus ninhos
e cantam entre os galhos das árvores.
13 Do céu tu envias chuvas
para os montes,
e a terra fica cheia das tuas bênçãos.
14 Fazes crescer capim para o gado
e verduras e cereais para as pessoas,
que assim tiram da terra
o seu alimento.
15 Fazes a terra produzir o vinho,
que deixa a gente feliz;
o azeite, que alegra;
e o pão, que dá forças.
16 Muita chuva cai sobre as árvores
de Deus, o Senhor,
sobre os cedros, que ele plantou
nos montes Líbanos.
17 Ali os pássaros fazem os seus ninhos,
e as cegonhas constroem as suas casas
nos pinheiros.
18 Os cabritos selvagens vivem
no alto das montanhas,
e as lebres se escondem nos rochedos.
19 Tu fizeste a lua para marcar os meses;
o sol sabe a hora de se pôr.
20 Tu fizeste a noite,
e todos os animais selvagens saem
quando escurece.
21 Os leões novos rugem enquanto caçam,
procurando a comida que Deus dá.
22 Porém, quando o sol aparece,
eles voltam
e vão se deitar nas suas covas.
23 Então as pessoas saem para o serviço
e trabalham até a tarde.
24 Ó Senhor, tu tens feito
tantas coisas
e foi com sabedoria que as fizeste.
A terra está cheia das tuas criaturas.
25 Ali está o mar imenso, enorme,
onde vivem animais grandes e pequenos,
tantos, que não podem ser contados.
26 No mar passam os navios,
e nele brinca Leviatã ,
o monstro marinho que tu criaste.
27 Todos esses animais dependem de ti,
esperando que lhes dês alimento
no tempo certo.
28 Tu dás a comida,
e eles comem e ficam satisfeitos.
29 Quando escondes o rosto, ficam com medo;
se cortas a respiração que lhes dás,
eles morrem
e voltam ao pó de onde saíram.
30 Porém, quando lhes dás o sopro de vida,
eles nascem;
e assim dás vida nova à terra.
31 Que a glória de Deus, o Senhor,
dure para sempre!
Que ele se alegre com aquilo que fez!
32 O Senhor olha para a terra, e ela treme;
toca nas montanhas, e elas soltam fumaça.
33 Cantarei louvores ao Senhor
enquanto eu viver;
cantarei ao meu Deus a vida inteira.
34 Que o Senhor fique contente
com a minha canção,
pois é dele que vem a minha alegria!
35 Que desapareçam da terra aqueles
que não querem saber de Deus,
e que os maus deixem de existir!
Que todo o meu ser te louve,
ó Senhor Deus!
Aleluia!
1 Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,
2 világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.
4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6 Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
9 Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.
10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
15 és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
16 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
18 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.
19 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.
20 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.
22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
34 Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt.
35 Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!