1 Ó Senhor Deus,
em ti eu busco proteção;
livra-me da vergonha de ser derrotado.
Tu és justo;
eu te peço que me ajudes.
2 Ouve-me e salva-me agora.
Peço que sejas uma rocha de abrigo,
uma defesa para me salvar.
3 Tu és a minha rocha
e a minha fortaleza;
guia-me e orienta-me
como prometeste.
4 Não me deixes cair na armadilha
que armaram para mim,
pois tu és o meu refúgio;
5 nas tuas mãos entrego
a minha vida.
Tu me salvarás, ó Senhor,
porque tu és Deus fiel.
6 Tu detestas os que adoram
deuses falsos;
eu, porém, ponho em ti
a minha confiança.
7 Ficarei contente e me alegrarei
por causa do teu amor.
Tu vês que estou sofrendo
e conheces as minhas aflições.
8 Não deixaste que os meus inimigos
me pegassem
e me livraste do perigo.
9 Ó Senhor Deus, tem compaixão de mim,
pois estou aflito!
Os meus olhos estão cansados
de tanto chorar;
estou esgotado de corpo e alma.
10 A tristeza acabou
com as minhas forças;
as lágrimas encurtam a minha vida.
Estou fraco por causa
das minhas aflições;
até os meus ossos estão se gastando.
11 Os meus inimigos zombam de mim,
e os meus vizinhos também caçoam.
Os meus conhecidos têm medo de mim
e fogem quando me veem na rua.
12 Todos esqueceram de mim,
como se eu tivesse morrido;
sou como uma coisa
que foi jogada fora.
13 Ouço muitos inimigos cochichando;
há gente me ameaçando
de todos os lados.
Eles fazem planos contra mim,
procurando um jeito de me matar.
14 Porém a minha confiança
está em ti, ó Senhor;
tu és o meu Deus.
15 Tu estás sempre cuidando de mim.
Salva-me dos meus inimigos,
daqueles que me perseguem.
16 Olha com bondade para mim,
teu servo;
salva-me por causa do teu amor.
17 Ó Senhor Deus, eu estou te chamando.
Livra-me da vergonha de ser derrotado.
Que os maus sofram essa vergonha
e que desçam em silêncio
para o mundo dos mortos!
18 Que fiquem calados
aqueles mentirosos,
aqueles orgulhosos e arrogantes,
que falam com desprezo
contra as pessoas honestas!
19 Como são maravilhosas as coisas boas
que guardas para aqueles
que te temem!
Todos podem ver como tu és bom
e como proteges os que confiam em ti.
20 Com a proteção da tua presença,
tu os livras dos planos dos maus.
Num esconderijo seguro, tu os escondes
das ofensas dos seus inimigos.
21 Louvado seja Deus, o Senhor!
Quando os meus inimigos
me cercaram e me atacaram,
ele mostrou, de modo maravilhoso,
o seu amor por mim.
22 Fiquei com medo
e pensei que ele havia me expulsado
da sua presença.
Mas ele ouviu o meu grito
quando o chamei pedindo ajuda.
23 Amem o Senhor,
todos os que lhe são fiéis!
Ele protege os que são sinceros,
mas os orgulhosos ele castiga
como merecem.
24 Sejam fortes e tenham coragem,
todos vocês que põem
a sua esperança em Deus, o Senhor!
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!
2 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!
3 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!
4 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.
5 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!
6 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom.
7 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.
8 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.
9 Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem.
10 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.
11 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem.
12 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.
13 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet.
14 De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem!
15 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!
16 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!
17 URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában!
18 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
19 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.
20 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.
21 Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!
22 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.
23 Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.
24 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!