1 Jesus foi outra vez à sinagoga. Estava ali um homem que tinha uma das mãos aleijada. 2 Estavam também na sinagoga algumas pessoas que queriam acusar Jesus de desobedecer à Lei; por isso ficaram espiando Jesus com atenção para ver se ele ia curar o homem no sábado. 3 Ele disse para o homem:

— Venha cá!

4 E perguntou aos outros:

— O que é que a nossa Lei diz sobre o sábado? O que é permitido fazer nesse dia: o bem ou o mal? Salvar alguém da morte ou deixar morrer?

Ninguém respondeu nada. 5 Então Jesus olhou zangado e triste para eles porque não queriam entender. E disse para o homem:

— Estenda a mão!

O homem estendeu a mão, e ela sarou. 6 Logo depois os fariseus saíram dali e, junto com as pessoas do partido de Herodes , começaram a fazer planos para matar Jesus.

7 Jesus e os discípulos foram até o lago da Galileia. Junto com ele ia muita gente da Galileia, da Judeia, 8 de Jerusalém, da Idumeia, do lado leste do rio Jordão e da região de Tiro e de Sidom. Todos iam ao encontro de Jesus porque ouviam falar a respeito das coisas que ele fazia. 9 Jesus pediu aos discípulos que arranjassem um barco para ele a fim de não ser esmagado pela multidão. 10 Pois ele estava curando tanta gente, que todos os doentes se juntavam em volta dele para tocá-lo. 11 E as pessoas que tinham espíritos maus, ao verem Jesus, caíam aos pés dele e gritavam:

— O senhor é o Filho de Deus!

12 Mas Jesus proibiu duramente os espíritos de dizerem quem ele era.

13 Jesus subiu um monte, chamou os que ele quis, e eles foram para perto dele. 14 Então escolheu doze homens para ficarem com ele e serem enviados para anunciar o evangelho. A esses doze ele chamou de apóstolos. 15 Eles receberam autoridade para expulsar demônios. 16 Os doze foram estes: Simão, a quem Jesus deu o nome de Pedro; 17 Tiago e João, filhos de Zebedeu (a estes ele deu o nome de Boanerges, que quer dizer "Filhos do Trovão"); 18 André, Filipe, Bartolomeu, Mateus, Tomé, Tiago, filho de Alfeu; Tadeu, Simão, o nacionalista; 19 e Judas Iscariotes, que traiu Jesus.

20 Quando Jesus foi para casa, uma grande multidão se ajuntou de novo, e era tanta gente, que ele e os discípulos não tinham tempo nem para comer. 21 Os parentes de Jesus souberam disso e foram buscá-lo porque algumas pessoas estavam dizendo que ele estava louco. 22 Alguns mestres da Lei, que tinham vindo de Jerusalém, diziam:

— Ele está dominado por Belzebu, o chefe dos demônios. É Belzebu que dá poder a este homem para expulsar demônios.

23 Então Jesus chamou todos e começou a ensiná-los por meio de parábolas. Ele dizia:

— Como é que Satanás pode expulsar a si mesmo? 24 O país que se divide em grupos que lutam entre si certamente será destruído. 25 Se uma família se divide, e as pessoas que fazem parte dela começam a lutar entre si, ela será destruída. 26 Se o reino de Satanás se dividir em grupos, e esses grupos lutarem entre si, o reino não continuará a existir, mas será destruído.

27 — Ninguém pode entrar na casa de um homem forte e roubar os seus bens, sem primeiro amarrá-lo. Somente assim essa pessoa poderá levar o que ele tem em casa.

28 — Eu afirmo a vocês que isto é verdade: os pecados que as pessoas cometem ou as blasfêmias contra Deus poderão ser perdoados. 29 Mas as blasfêmias contra o Espírito Santo nunca serão perdoadas porque a culpa desse pecado dura para sempre.

30 Jesus falou assim porque diziam que ele estava dominado por um espírito mau.

31 Em seguida a mãe e os irmãos de Jesus chegaram; eles ficaram do lado de fora e mandaram chamá-lo. 32 Muita gente estava sentada em volta dele, e algumas pessoas lhe disseram:

— Escute! A sua mãe e os seus irmãos estão lá fora, procurando o senhor.

33 Jesus perguntou:

— Quem é a minha mãe? E quem são os meus irmãos?

34 Aí olhou para as pessoas que estavam sentadas em volta dele e disse:

— Vejam! Aqui estão a minha mãe e os meus irmãos. 35 Pois quem faz a vontade de Deus é meu irmão, minha irmã e minha mãe.

1 Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember&#59;

2 figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

3 Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!"

4 Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.

5 Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt&#59; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

6 A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

7 Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából&#59;

8 valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.

9 Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

10 Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse.

11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!"

12 Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

13 Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart&#59; ők pedig odamentek hozzá.

14 Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

15 és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.

16 Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,

17 Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai&#59;

18 továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust,

19 Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

20 Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.

21 Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.

22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.

23 Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország&#59;

25 és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg.

26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

27 Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert&#59; akkor kirabolhatja a házát."

28 "Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak,

29 de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké."

30 Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.

31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei&#59; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"

33 De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"

34 És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim.

35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."