1 E Jesus terminou, dizendo:

— Eu afirmo a vocês que isto é verdade: estão aqui algumas pessoas que não morrerão antes de verem o Reino de Deus chegar com poder.

2 Seis dias depois, Jesus foi para um monte alto, levando consigo somente Pedro, Tiago e João. Ali, eles viram a aparência de Jesus mudar. 3 A sua roupa ficou muito branca e brilhante, mais do que qualquer lavadeira seria capaz de deixar. 4 E os três discípulos viram Elias e Moisés conversando com Jesus. 5 Então Pedro disse a Jesus:

— Mestre, como é bom estarmos aqui! Vamos armar três barracas: uma para o senhor, outra para Moisés e outra para Elias.

6 Pedro não sabia o que deveria dizer, pois ele e os outros dois discípulos estavam apavorados. 7 Logo depois, uma nuvem os cobriu, e dela veio uma voz, que disse:

— Este é o meu Filho querido. Escutem o que ele diz!

8 Aí os discípulos olharam em volta e viram somente Jesus com eles.

9 Quando estavam descendo do monte, Jesus mandou que não contassem a ninguém o que tinham visto, até que o Filho do Homem ressuscitasse. 10 Eles obedeceram à ordem, mas discutiram entre si sobre o que queria dizer essa ressurreição. 11 Então perguntaram a Jesus:

— Por que os mestres da Lei dizem que Elias deve vir primeiro?

12 Ele respondeu:

— É verdade que Elias vem primeiro para preparar tudo. Mas por que é que as Escrituras Sagradas afirmam que o Filho do Homem vai sofrer muito e ser rejeitado? 13 Eu afirmo a vocês que Elias já veio, e o maltrataram como quiseram, conforme as Escrituras dizem a respeito dele.

14 Quando eles chegaram perto dos outros discípulos, viram uma grande multidão em volta deles e alguns mestres da Lei discutindo com eles. 15 Quando o povo viu Jesus, todos ficaram admirados e correram logo para o cumprimentarem. 16 Jesus perguntou aos discípulos:

— O que é que vocês estão discutindo com eles?

17 Um homem que estava na multidão respondeu:

— Mestre, eu trouxe o meu filho para o senhor, porque ele está dominado por um espírito mau e não pode falar. 18 Sempre que o espírito ataca o meu filho, joga-o no chão, e ele começa a espumar e a ranger os dentes; e ele está ficando cada vez mais fraco. Já pedi aos discípulos do senhor que expulsassem o espírito, mas eles não conseguiram.

19 Jesus disse:

— Gente sem fé! Até quando ficarei com vocês? Até quando terei de aguentá-los? Tragam o menino aqui.

20 Quando o levaram, o espírito viu Jesus e sacudiu com força o menino. Ele caiu e começou a rolar no chão, espumando pela boca.

21 Aí Jesus perguntou ao pai:

— Quanto tempo faz que o seu filho está assim?

O pai respondeu:

— Ele está assim desde pequeno. 22 Muitas vezes o espírito o joga no fogo e na água para matá-lo. Mas, se o senhor pode, então nos ajude. Tenha pena de nós!

23 Jesus respondeu:

— Se eu posso? Tudo é possível para quem tem fé.

24 Então o pai gritou:

— Eu tenho fé! Ajude-me a ter mais fé ainda!

25 Quando Jesus viu que muita gente estava se juntando ao redor dele, ordenou ao espírito mau:

— Espírito surdo-mudo, saia desse menino e nunca mais entre nele!

26 O espírito gritou, sacudiu o menino e saiu dele, deixando-o como morto. Por isso todos diziam que ele havia morrido. 27 Mas Jesus pegou o menino pela mão e o ajudou a ficar de pé.

28 Quando Jesus entrou em casa, os seus discípulos lhe perguntaram em particular:

— Por que foi que nós não pudemos expulsar aquele espírito?

29 Jesus respondeu:

— Este tipo de espírito só pode ser expulso com oração.

30 Jesus e os discípulos saíram daquele lugar e continuaram atravessando a Galileia. Jesus não queria que ninguém soubesse onde ele estava 31 porque estava ensinando os discípulos. Ele lhes dizia:

— O Filho do Homem será entregue nas mãos dos homens, e eles vão matá-lo; mas três dias depois ele ressuscitará.

32 Eles não entendiam o que Jesus dizia, mas tinham medo de perguntar.

33 Jesus e os discípulos chegaram à cidade de Cafarnaum. Quando já estavam em casa, Jesus perguntou aos doze discípulos:

— O que é que vocês estavam discutindo no caminho?

34 Mas eles ficaram calados porque no caminho tinham discutido sobre qual deles era o mais importante.

35 Jesus sentou-se, chamou os doze e lhes disse:

— Se alguém quer ser o primeiro, deve ficar em último lugar e servir a todos.

36 Aí segurou uma criança e a pôs no meio deles. E, abraçando-a, disse aos discípulos:

37 — Aquele que, por ser meu seguidor, receber uma criança como esta estará também me recebendo. E quem me receber não recebe somente a mim, mas também aquele que me enviou.

38 João disse:

— Mestre, vimos um homem que expulsa demônios pelo poder do nome do senhor, mas nós o proibimos de fazer isso porque ele não é do nosso grupo.

39 Jesus respondeu:

— Não o proíbam, pois não há ninguém que faça milagres pelo poder do meu nome e logo depois seja capaz de falar mal de mim. 40 Porque quem não é contra nós é por nós. 41 Eu afirmo a vocês que isto é verdade: quem der um copo de água a vocês, porque vocês são de Cristo, com toda a certeza receberá a sua recompensa.

42 Jesus continuou:

— Quanto a estes pequeninos que creem em mim , se alguém for culpado de um deles me abandonar, seria melhor para essa pessoa que ela fosse jogada no mar, com uma pedra grande amarrada no pescoço. 43 Se uma das suas mãos faz com que você peque, corte-a fora! Pois é melhor você entrar na vida eterna com uma só mão do que ter as duas e ir para o inferno, onde o fogo nunca se apaga. 44 [Ali os vermes que devoram não morrem, e o fogo nunca se apaga.] 45 Se um dos seus pés faz com que você peque, corte-o fora! Pois é melhor você entrar na vida eterna aleijado do que ter os dois pés e ser jogado no inferno. 46 [Ali os vermes que devoram não morrem, e o fogo nunca se apaga.] 47 Se um dos seus olhos faz com que você peque, arranque-o! Pois é melhor você entrar no Reino de Deus com um olho só do que ter os dois e ser jogado no inferno. 48 Ali os vermes que devoram não morrem, e o fogo nunca se apaga.

49 — Pois todas as pessoas serão purificadas pelo fogo, assim como os sacrifícios são purificados pelo sal. 50 O sal é uma coisa útil; mas, se perder o gosto, como é que vocês poderão lhe dar gosto de novo? Tenham sal em vocês mesmos e vivam em paz uns com os outros.

1 Azután így szólt hozzájuk: "Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal."

2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.

3 Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön.

4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

5 Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."

6 Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek.

7 De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!"

8 És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.

9 Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül.

10 Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül.

11 Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?"

12 Ő pedig így válaszolt: "Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?

13 De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla."

14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük.

15 Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt.

16 Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?"

17 A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van&#59;

18 és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták."

19 Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!"

20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott.

21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta.

22 Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!"

23 Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz."

24 Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!"

25 Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!"

26 Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van.

27 Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt.

28 Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"

29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."

30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki,

31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.

32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?"

34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb?

35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája."

36 És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik:

37 "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be&#59; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."

38 János ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket."

39 Jézus azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem,

40 mert aki nincs ellenünk, az melletünk van.

41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma."

42 "Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják."

43 "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre,

44 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)

45 És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le&#59; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára,

46 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)

47 És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára,

48 ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el."

49 "Mert tűzzel sózatik meg mindenki.

50 Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."