1 Ó Deus, tu és o meu Deus;

procuro estar na tua presença.

Todo o meu ser deseja estar contigo;

eu tenho sede de ti

como uma terra cansada,

seca e sem água.

2 Quero ver-te no Templo;

quero ver como és poderoso e glorioso.

3 O teu amor é melhor

do que a própria vida,

e por isso eu te louvarei.

4 Enquanto viver,

falarei da tua bondade

e levantarei as mãos a ti em oração.

5 As tuas bênçãos

são como alimentos gostosos;

elas me satisfazem,

e por isso canto alegremente

canções de louvor a ti.

6 Quando estou deitado,

eu lembro de ti.

Penso em ti a noite toda

7 porque sempre me tens ajudado.

Na sombra das tuas asas

eu canto de alegria.

8 A tua mão direita

me segura bem firme,

e eu me apego a ti.

9 Porém aqueles que me querem matar

descerão para o mundo dos mortos.

10 Eles serão mortos na batalha,

e os corpos deles serão comidos

pelos animais selvagens.

11 Mas o rei se alegrará

porque Deus lhe dá a vitória.

Os que fazem promessas

em nome de Deus se alegrarão,

mas a boca dos mentirosos

será fechada.

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

2 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

3 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

4 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

5 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

6 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

7 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

8 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

9 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

10 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

11 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.