Louvor ao Todo-Poderoso
Poesia de Etã, o ezraíta.

1 Ó Senhor Deus, eu sempre cantarei

a respeito do teu amor

e anunciarei a tua fidelidade

a todas as gerações.

2 Sei que o teu amor dura para sempre

e que a tua fidelidade é tão firme

como o céu.

3 Tu disseste:

"Eu escolhi o meu servo Davi,

fiz uma aliança com ele

e lhe prometi isto:

4 ‘Um dos seus descendentes

sempre reinará;

eu farei com que eles sempre sejam reis

depois de você.’ "

5 Ó Senhor, os céus cantam

as maravilhas que fazes,

e, reunidos, os anjos cantam

a tua fidelidade.

6 Não há no céu ninguém como tu,

ó Senhor!

Entre os seres celestiais

não há nenhum igual a ti.

7 Tu és respeitado na assembleia deles,

és temido por todos os que estão

ao teu redor.

8 Ó Senhor, Deus Todo-Poderoso,

não há ninguém que tenha tanto poder

como tu!

Em todas as coisas, tu és fiel,

ó Senhor!

9 Tu dominas o Mar poderoso,

tu acalmas as suas ondas furiosas.

10 Esmagaste o monstro Raabe e o mataste;

com a tua grande força,

derrotaste os teus inimigos.

11 O céu é teu, e a terra é tua;

tu criaste o mundo

e tudo o que nele existe.

12 Tu fizeste o Norte e o Sul.

Os montes Tabor e Hermom te louvam

com alegria.

13 Como és poderoso!

Como é grande a tua força!

14 A honestidade e a justiça

são as bases do teu reinado.

Tu és fiel e amoroso

em tudo o que fazes.

15 Feliz o povo que te adora com canções

e que vive na luz da tua presença!

16 Por causa de ti, eles se alegram

o dia todo

e te louvam porque és bondoso.

A promessa de Deus a Davi

17 Tu, ó Deus, és o nosso poder glorioso;

por tua bondade, nos fazes vencer,

18 pois escolhes o nosso protetor.

Foste tu, Senhor, o Santo Deus de Israel,

que nos deste o nosso rei.

19 Há muito tempo, numa visão,

tu disseste aos teus servos fiéis:

"Eu ajudei um soldado famoso;

dei a autoridade a um homem

que escolhi do meio do povo.

20 Escolhi o meu servo Davi para ser rei,

ungindo-o com azeite sagrado.

21 A minha força estará sempre com ele,

o meu poder o tornará forte.

22 Os seus inimigos nunca o vencerão,

os maus não o derrotarão.

23 Eu acabarei com os seus inimigos

e matarei todos os que o odeiam.

24 Sempre serei fiel a Davi e o amarei,

e, por causa do meu poder,

ele sempre vencerá.

25 Estenderei o seu reinado

desde o mar Mediterrâneo

até o rio Eufrates.

26 Então ele me dirá:

‘Tu és o meu pai e o meu Deus;

tu és a rocha que me salva.’

27 Eu lhe darei os direitos

de filho mais velho,

farei com que ele seja o maior

de todos os reis do mundo.

28 Eu sempre o amarei,

e a minha aliança com ele ficará firme.

29 Depois dele os seus descendentes

sempre serão reis

e reinarão enquanto o céu existir.

30 "Mas, se os seus descendentes

desobedecerem à minha lei,

se não viverem de acordo

com os meus ensinamentos,

31 se desprezarem as minhas ordens

e não guardarem os meus mandamentos,

32 então eu os castigarei

pelos seus pecados,

eu os farei sofrer

por causa dos seus erros.

33 Porém não deixarei de amar a Davi,

mas cumprirei a promessa que lhe fiz.

34 Não quebrarei a aliança

que fiz com ele,

nem deixarei de cumprir

nenhuma das minhas promessas.

35 "De uma vez por todas,

jurei pelo meu santo nome

que nunca mentiria a Davi.

36 Ele sempre terá descendentes,

e, enquanto o sol brilhar,

eu protegerei o seu reinado.

37 Esse reinado durará como a lua,

aquela fiel testemunha

que está no céu."

A derrota do rei

38 Mas agora, ó Deus, tu estás irado

com o rei que escolheste;

tu o abandonaste e o rejeitaste.

39 Quebraste a aliança

que fizeste com o teu servo

e jogaste a sua coroa no chão.

40 Derrubaste as muralhas da sua cidade

e arrasaste as suas fortalezas.

41 Os que passam roubam

tudo o que ele tem,

e os seus vizinhos zombam dele.

42 Deste a vitória aos seus inimigos

e fizeste com que eles

ficassem felizes.

43 Tu tornaste inúteis as armas do rei

e deixaste que ele fosse derrotado

na batalha.

44 Tiraste a sua autoridade de rei

e derrubaste o seu trono.

45 Tu fizeste com que ele envelhecesse

antes do tempo

e o cobriste de humilhação.

Pedido de libertação

46 Até quando te esconderás,

ó Senhor Deus?

Será para sempre?

Até quando a tua ira queimará

como fogo?

47 Lembra como é curta a minha vida;

lembra que todas as pessoas que criaste

vão morrer um dia.

48 Quem pode continuar vivo

e nunca morrer?

Quem pode escapar da sepultura?

49 Ó Senhor, onde estão

as antigas provas do teu amor?

Onde estão os juramentos

que fizeste a Davi?

50 Lembra que eu, teu servo,

estou sendo insultado

e suporto todas as ofensas dos pagãos.

51 Ó Senhor, como os teus inimigos

falam mal do rei que escolheste!

Aonde ele vai, eles o insultam.

52 Louvemos o Senhor Deus para sempre!

Amém! Amém!

1 Az ezráhi Étán tanítókölteménye.

2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.

3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.

4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)

6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.

7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?

8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.

9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!

10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren&#59; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.

11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve&#59; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.

13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.

14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.

15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.

16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!

17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,

18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,

19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.

20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.

21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.

22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.

23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.

24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.

25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.

26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.

27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!

28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.

29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.

30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.

31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,

32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,

33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.

34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.

35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.

36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:

37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,

38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)

39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.

40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.

41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.

42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.

43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.

44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.

45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.

46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)

47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?

48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!

49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált,s aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)

50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?

51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!

52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.