1 Senhor, tu sempre tens sido o nosso refúgio.
2 Antes de formares os montes
e de começares a criar a terra
e o Universo,
tu és Deus eternamente, no passado,
no presente e no futuro.
3 Tu dizes aos seres humanos
que voltem a ser o que eram antes;
tu fazes com que novamente virem pó.
4 Diante de ti, mil anos
são como um dia,
como o dia de ontem, que já passou;
são como uma hora noturna
que passa depressa.
5 Tu acabas com a vida das pessoas;
elas não duram mais do que um sonho.
São como a erva que brota de manhã,
6 que cresce e abre em flor
e de tarde seca e morre.
7 Nós somos destruídos pela tua ira,
e o teu furor nos deixa apavorados.
8 Tu pões as nossas maldades
diante de ti
e, com a tua luz, examinas
os nossos pecados secretos.
9 De repente, os nossos dias são cortados
pela tua ira;
a nossa vida termina como um sopro.
10 Só vivemos uns setenta anos,
e os mais fortes chegam aos oitenta,
mas esses anos só trazem canseira
e aflições.
A vida passa logo, e nós desaparecemos.
11 Quem já sentiu o grande poder
da tua ira?
Quem conhece o medo
que o teu furor produz?
12 Faze com que saibamos como são poucos
os dias da nossa vida
para que tenhamos um coração sábio.
13 Olha de novo para nós, ó Senhor Deus!
Até quando vai durar a tua ira?
Tem compaixão dos teus servos.
14 Alimenta-nos de manhã com o teu amor,
até ficarmos satisfeitos,
para que cantemos e nos alegremos
a vida inteira.
15 Dá-nos agora muita felicidade
assim como nos deste muita tristeza
no passado,
naqueles anos em que tivemos aflições.
16 Que os teus servos vejam
as grandes coisas que fazes!
E que os nossos descendentes vejam
o teu glorioso poder!
17 Derrama sobre nós as tuas bênçãos,
ó Senhor, nosso Deus!
Dá-nos sucesso em tudo o que fizermos;
sim, dá-nos sucesso em tudo.
1 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!
3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!