1 Ó Senhor Deus,
ataca os que me atacam
e combate os que me combatem!
2 Pega o teu escudo
e a tua armadura
e vem me ajudar.
3 Pega a tua lança
e o teu machado de guerra
e luta contra os que me perseguem.
Dá-me a certeza de que vais
me salvar.
4 Que sejam derrotados e humilhados
aqueles que me querem matar!
Que fujam envergonhados
os que fazem planos contra mim!
5 Que sejam como a palha
soprada pelo vento,
quando o Anjo do Senhor
os atacar!
6 Que o caminho deles
fique escuro e escorregadio
quando o Anjo do Senhor
os perseguir!
7 Pois, sem motivo nenhum,
armaram uma armadilha para mim;
cavaram uma cova funda
para me pegar.
8 Porém, quando menos esperarem,
virá a destruição.
Eles serão apanhados
pelas suas próprias armadilhas;
cairão nelas e serão destruídos.
9 Então eu me alegrarei
por causa do que o Senhor Deus
tem feito;
ficarei feliz porque ele me salvou
da morte.
10 Com todo o coração eu lhe direi:
"Não há ninguém como tu,
ó Senhor!
Tu proteges os fracos
quando são atacados pelos fortes
e livras os pobres e os necessitados
das mãos dos exploradores."
11 Homens maus testemunham contra mim
e me acusam de crimes que não cometi.
12 O bem que faço
eles me pagam com o mal,
e por isso estou desesperado.
13 Mas, quando eles estavam doentes,
eu vesti roupas de luto
e até deixei de comer.
Curvei a cabeça e orei por eles.
14 Orei como se fosse
por um amigo ou um irmão.
Eu andava curvado, de luto,
como quem chora por sua própria mãe.
15 Porém, quando eu estava aflito,
eles se alegravam
e ficavam em volta de mim, zombando.
Pessoas desconhecidas me bateram
e me feriram várias vezes.
16 Como homens que zombam de um coxo,
eles zombaram de mim
e me olharam feio, com ódio.
17 Ó Senhor, até quando
ficarás apenas olhando?
Livra-me dos ataques deles;
salva a minha vida desses leões.
18 Então eu te agradecerei em público;
eu te louvarei no meio da multidão.
19 Não deixes que os meus inimigos,
aqueles mentirosos,
se alegrem com a minha derrota!
Não permitas
que os que me odeiam sem motivo
fiquem rindo, felizes,
por causa da minha desgraça!
20 Eles não falam como amigos;
pelo contrário, inventam
acusações falsas
contra as pessoas que amam a paz.
21 Eles me acusam e gritam:
"Nós vimos o que você fez!"
22 Mas tu, ó Senhor Deus,
tens visto isso.
Então não te cales, Senhor,
e não fiques longe de mim!
23 Acorda, Senhor,
para me fazeres justiça!
Levanta-te, meu Deus,
e defende a minha causa!
24 Ó Senhor Deus, tu és justo;
por isso, declara que estou inocente.
Ó meu Deus, não deixes
que os meus inimigos
se alegrem à minha custa!
25 Não deixes que eles digam:
"Nós acabamos com ele.
Era isso mesmo o que queríamos."
26 Que sejam completamente
derrotados e envergonhados
aqueles que se alegram
com o meu sofrimento!
Que fiquem cobertos
de vergonha e de desgraça
os que dizem que são melhores
do que eu!
27 Porém que gritem de alegria
os que desejam
que eu seja declarado inocente!
Que eles digam sempre:
"Como é grande o Senhor!
Ele está contente porque tudo
vai bem com o seu servo."
28 Então anunciarei a tua fidelidade
e te louvarei o dia inteiro.
1 Dávidé. Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!
2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre!
3 Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!
4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!
5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az ÚR angyala szórja szét őket!
6 Legyen útjuk sötét és síkos, az ÚR angyala üldözze őket!
7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.
8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe!
9 Én pedig ujjongok az ÚRnak, és örvendezek szabadításának.
10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, URam? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.
11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.
12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.
13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.
14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.
15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.
16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.
17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!
18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.
19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön.
21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk!
22 Láttad mindezt, URam! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem!
23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!
24 Ítélj meg igazságod szerint, URam, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!
25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele!
26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!
27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja.
28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.