1 São estes os nomes dos filhos de Jacó que foram com ele para o Egito, cada um com a sua família: 2 Rúben, Simeão, Levi, Judá, 3 Issacar, Zebulom, Benjamim, 4 Dã, Naftali, Gade e Aser. 5 Os descendentes diretos de Jacó eram setenta pessoas ao todo. José, o outro filho, já estava no Egito.
6 Mais tarde José e todos os seus irmãos morreram, e também todos os outros daquela geração. 7 Mas os descendentes de Jacó, os israelitas, tiveram muitos filhos e aumentaram tanto, que se tornaram poderosos. E eles se espalharam por todo o Egito.
8 Depois o Egito teve um novo rei que não sabia nada a respeito de José. 9 Ele disse ao seu povo:
— Vejam! O povo de Israel é forte e está aumentando mais depressa do que nós. 10 Em caso de guerra, eles poderiam se unir com os nossos inimigos, lutariam contra nós e sairiam do país. Precisamos achar um jeito de não deixar que eles se tornem ainda mais numerosos.
11 Por isso os egípcios puseram feitores para maltratar os israelitas com trabalhos pesados. E assim os israelitas construíram as cidades de Pitom e Ramessés, onde o rei do Egito guardava as colheitas de cereais. 12 Porém quanto mais os egípcios maltratavam os israelitas, tanto mais eles aumentavam. Os egípcios ficaram com medo deles 13 e os tornaram escravos, tratando-os com brutalidade. 14 Fizeram com que a vida deles se tornasse amarga, obrigando-os a fazer trabalhos pesados na fabricação de tijolos, nas construções e nas plantações. Em todos os serviços que os israelitas faziam, eles eram tratados com crueldade.
15 O rei do Egito deu a Sifrá e a Puá, que eram parteiras das mulheres israelitas, a seguinte ordem:
16 — Quando vocês forem ajudar as mulheres israelitas nos seus partos, façam o seguinte: se nascer um menino, matem; mas, se nascer uma menina, deixem que viva.
17 Porém as parteiras temiam a Deus e não fizeram o que o rei do Egito havia mandado. Pelo contrário, deixaram que os meninos vivessem. 18 Então o rei mandou chamar as parteiras e perguntou:
— Por que vocês estão fazendo isso? Por que estão deixando que os meninos vivam?
19 Elas responderam:
— É que as mulheres israelitas não são como as egípcias. Elas dão à luz com facilidade, e as crianças nascem antes que a parteira chegue.
20,21 As parteiras temiam a Deus, e por isso ele foi bom para elas e fez com que tivessem as suas próprias famílias.
E o povo de Israel aumentou e se tornou muito forte. 22 Então o rei deu a seguinte ordem a todo o seu povo:
— Joguem no rio Nilo todos os meninos israelitas que nascerem, mas deixem que todas as meninas vivam.
1 Név szerint ezek voltak Izráel fiai, akik Egyiptomba mentek Jákóbbal; mindegyik a maga háza népével ment:
2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda,
3 Issakár, Zebulon és Benjámin,
4 Dán, Naftáli, Gád és Ásér.
5 Összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt.
6 Azután meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék.
7 Izráel fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország.
8 Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet.
9 Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi.
10 Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból.
11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.
12 De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól.
13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait.
14 Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket.
15 Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve.
16 Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!
17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.
18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket?
19 A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek.
20 Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött.
21 És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát.
22 Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!