1 José se atirou sobre o pai, chorando e beijando o seu rosto.

2 Ele deu ordem aos médicos que estavam ao seu serviço para embalsamarem o corpo do seu pai, e assim eles fizeram. 3 Gastaram quarenta dias para fazer isso, o tempo normal para embalsamar um corpo. E os egípcios ficaram de luto setenta dias.

4 Quando passou o tempo do luto, José falou com os altos funcionários do palácio do rei do Egito. Ele disse:

— Façam o favor de levar ao rei a seguinte mensagem: 5 "Quando o meu pai estava para morrer, ele me fez jurar que eu o sepultaria no túmulo que ele mesmo preparou no país de Canaã. Por favor, deixe-me ir sepultar o meu pai, que depois eu voltarei."

6 O rei respondeu:

— Vá e sepulte o seu pai, como ele fez você jurar que faria.

7 E assim José foi sepultar o seu pai. Com ele foram as autoridades ligadas ao rei, os altos funcionários do palácio e todos os líderes do Egito. 8 Foram também as famílias de José, dos seus irmãos e de Jacó. Deixaram na terra de Gosém somente as crianças pequenas, as ovelhas, as cabras e o gado. 9 Também foram homens a cavalo e em carretas, de modo que o grupo era muito grande. 10 Quando chegaram a Atade, que fica a leste do rio Jordão, fizeram uma cerimônia de sepultamento num terreiro onde o trigo é malhado. Ali choraram muito alto durante sete dias. 11 Quando os moradores de Canaã viram tanta gente chorando, disseram: "Como é impressionante o choro desses egípcios!" Por isso puseram naquele lugar o nome de Abel-Misraim .

12 Assim, os filhos de Jacó fizeram com o seu pai tudo o que ele havia ordenado. 13 Eles levaram o seu corpo até Canaã e o sepultaram na caverna de Macpela, a leste de Manre, no terreno que Abraão havia comprado de Efrom, o heteu, para ser a sepultura da família. 14 Depois do sepultamento, José voltou para o Egito com os irmãos e com todos os que o haviam acompanhado.

15 Depois da morte do pai, os irmãos de José disseram:

— Talvez José tenha ódio de nós e vá se vingar de todo o mal que lhe fizemos.

16 Então mandaram dizer a José:

— Antes que o seu pai morresse, 17 ele mandou que pedíssemos a você o seguinte: "Por favor, perdoe a maldade e o pecado dos seus irmãos, que o maltrataram." Portanto, pedimos que perdoe a nossa maldade, pois somos servos do Deus do seu pai.

Quando recebeu essa mensagem, José chorou. 18 Depois os próprios irmãos vieram, se curvaram diante dele e disseram:

— Aqui estamos; somos seus criados.

19 Mas José respondeu:

— Não tenham medo; eu não posso me colocar no lugar de Deus. 20 É verdade que vocês planejaram aquela maldade contra mim, mas Deus mudou o mal em bem para fazer o que hoje estamos vendo, isto é, salvar a vida de muita gente. 21 Não tenham medo. Eu cuidarei de vocês e dos seus filhos.

Assim, ele os acalmou com palavras carinhosas, que tocaram o coração deles.

22 José ficou morando no Egito, ele e a família do seu pai. José viveu cento e dez anos 23 e chegou a ver os netos de Efraim. Ele também pegou no colo, como membros da família, os filhos do seu neto Maquir, que era filho de Manassés.

24 Certo dia José disse aos irmãos:

— Eu vou morrer logo, mas estou certo de que Deus virá ajudá-los e os levará deste país para a terra que ele jurou dar a Abraão, a Isaque e a Jacó.

25 Então José pediu à sua gente que fizesse um juramento. Ele disse:

— Estou certo de que Deus virá ajudar vocês. Quando isso acontecer, levem o meu corpo com vocês.

26 José morreu com cento e dez anos. O seu corpo foi embalsamado e posto num caixão, no Egito.

1 József apja arcára borult, siratta, és csókolgatta.

2 Azután József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt.

3 Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.

4 Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt a fáraónak:

5 Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kánaán földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek.

6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged!

7 El is ment József, hogy apját eltemesse, és vele ment a fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei,

8 meg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén.

9 Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az.

10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott&#59; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József.

11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak.

12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogyan megparancsolta nekik:

13 elvitték a fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efróntól.

14 Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére.

15 Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!

16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt:

17 Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki.

18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk!

19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én?

20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.

21 Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

22 József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József,

23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket József.

24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

25 Meg is eskette József Izráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat.

26 Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.