1 Quando Jacó viu que Esaú vinha chegando com os seus quatrocentos homens, dividiu os seus filhos em grupos, que ficaram com Leia, com Raquel e com as duas escravas. 2 As escravas e os seus filhos ficaram na frente, depois Leia com os seus filhos e por último Raquel e José. 3 Depois Jacó passou e ficou na frente; sete vezes ele se ajoelhou e encostou o rosto no chão, até que chegou perto de Esaú. 4 Porém Esaú saiu correndo ao encontro de Jacó e o abraçou; ele pôs os braços em volta do seu pescoço e o beijou. E os dois choraram. 5 Quando Esaú olhou em volta e viu as mulheres e as crianças, perguntou:

— Quem são esses que estão com você?

— São os filhos que Deus, na sua bondade, deu a este seu criado — respondeu Jacó.

6 Então as escravas e os seus filhos chegaram perto de Esaú e se curvaram na frente dele. 7 Depois vieram Leia e os seus filhos e também se curvaram. Por último José e Raquel vieram e se curvaram.

8 Depois Esaú perguntou:

— E o que são aqueles grupos que encontrei pelo caminho?

Jacó respondeu:

— Por meio deles pensei em ganhar a boa vontade do senhor.

9 Aí Esaú disse:

— Eu já tenho bastante, meu irmão; fique com o que é seu.

10 Mas Jacó insistiu:

— Não recuse. Se é que mereço um favor seu, aceite o meu presente. Para mim, ver o seu rosto é como ver o rosto de Deus, pois o senhor me recebeu tão bem. 11 Por favor, aceite este presente que eu trouxe para o senhor. Deus tem sido bom para mim e me tem dado tudo o que preciso.

E Jacó insistiu até que Esaú aceitou.

12 Então Esaú disse:

— Bem, vamos embora; eu vou na frente.

13 Jacó respondeu:

— Meu patrão, o senhor sabe que as crianças são fracas, e eu tenho de pensar nas ovelhas e vacas com crias. Se forem forçados a andar depressa demais, nem que seja por um dia só, todos os animais poderão morrer. 14 É melhor que o meu patrão vá na frente deste seu criado. Eu vou atrás devagar, conforme o passo dos animais e dos meninos, até que chegue a Edom, onde o senhor mora.

15 Esaú disse:

— Então deixe que alguns dos meus empregados fiquem com você para acompanhá-lo.

Jacó respondeu:

— Não é preciso. Eu só quero conquistar a amizade do meu patrão.

16 Naquele dia Esaú voltou pelo mesmo caminho para a região de Edom. 17 Jacó, por sua vez, foi para Sucote. Ali construiu uma casa para si e abrigos para o gado. Por isso puseram naquele lugar o nome de Sucote .

18 Assim, Jacó voltou da Mesopotâmia para Canaã; ele chegou são e salvo à cidade de Siquém e armou o seu acampamento ali perto. 19 Por cem barras de prata comprou terras dos filhos de Hamor, o pai de Siquém, e nelas armou o seu acampamento. 20 Ali ele construiu um altar e pôs nele o nome de El, o Deus de Israel.

1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé.

2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet.

3 Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért.

4 Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.

5 Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.

6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak.

7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak.

8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.

9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied!

10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám.

11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.

12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!

13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj.

14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe.

15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát?

16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé.

17 Jákób pedig Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak.

18 Azután Jákób, Paddan-Arámból jövet, épségben eljutott Sikem városáig, amely Kánaán földjén van, és tábort ütött a város előtt.

19 A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól száz pénzért.

20 Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!