1 Quando Raquel percebeu que não podia ter filhos, ficou com inveja da sua irmã Leia e disse ao marido:

— Dê-me filhos; se não, eu morro!

2 Jacó ficou zangado com Raquel e disse:

— Você está pensando que eu sou Deus? É ele quem não deixa você ter filhos.

3 Então Raquel disse:

— Aqui está a minha escrava Bila; tenha relações com ela. Quando ela tiver um filho, será como se fosse meu. Desse modo eu serei mãe por meio dela .

4 Assim, Raquel deu a Jacó a sua escrava Bila para ser sua concubina, e ele teve relações com ela. 5 Bila ficou grávida e deu a Jacó um filho. 6 Então Raquel disse:

— Este menino vai se chamar Dã porque Deus foi justo comigo. Ele ouviu a minha oração e me deu um filho.

7 Bila ficou grávida outra vez e deu a Jacó outro filho. 8 Aí Raquel disse:

— O nome deste menino será Naftali porque lutei muito contra minha irmã e venci.

9 Quando Leia percebeu que não ia ter mais filhos, deu a sua escrava Zilpa a Jacó para ser sua concubina. 10 E Zilpa deu a Jacó um filho. 11 Então Leia disse:

— Que sorte! Este menino vai se chamar Gade .

12 Depois Zilpa deu a Jacó outro filho, 13 e Leia disse:

— Como sou feliz! Agora as mulheres dirão que sou feliz. Por isso o menino se chamará Aser .

14 Um dia, no tempo da colheita do trigo, Rúben foi ao campo. Ali achou umas mandrágoras e as levou para Leia, a sua mãe. Quando Raquel viu isso, disse a Leia:

— Por favor, dê-me algumas das mandrágoras que o seu filho trouxe.

15 Leia respondeu:

— Será que você acha que tomar o meu marido de mim ainda é pouco? Agora vai querer tomar também as mandrágoras que o meu filho me deu?

Aí Raquel disse:

— Vamos fazer uma troca: você me dá as mandrágoras, e eu deixo que você durma com Jacó esta noite.

16 De tardinha, quando Jacó chegou do campo, Leia foi encontrar-se com ele e disse:

— Esta noite você vai dormir comigo porque eu paguei para isso com as mandrágoras que o meu filho achou.

Naquela noite Jacó teve relações com ela. 17 Deus ouviu a oração de Leia, e ela ficou grávida e deu a Jacó um quinto filho. 18 Então Leia disse:

— Este menino se chamará Issacar , pois Deus me recompensou por ter dado a minha escrava ao meu marido.

19 Depois Leia engravidou pela sexta vez e deu a Jacó mais um filho. 20 E disse:

— Deus me deu um belo presente. Agora o meu marido vai ficar comigo porque lhe dei seis filhos.

Por isso ela pôs nele o nome de Zebulom .

21 Por último Leia teve uma filha e lhe deu o nome de Dina.

22 Então Deus lembrou de Raquel. Ele ouviu a sua oração e fez com que ela pudesse ter filhos. 23 Ela engravidou e deu à luz um filho. Então disse:

— Deus não deixou que eu continuasse envergonhada por não ter filhos. 24 Que o Senhor Deus me dê mais um filho.

Por isso ela pôs nele o nome de José .

25 Depois do nascimento de José, Jacó disse a Labão:

— Deixe-me voltar para a minha terra. 26 Dê-me os meus filhos e as minhas mulheres, que eu ganhei trabalhando para o senhor, e eu irei embora. O senhor sabe muito bem quanto eu o tenho servido.

27 Labão respondeu:

— Fique comigo, por favor, pois por meio de adivinhações fiquei sabendo que o Senhor Deus está me abençoando por causa de você. 28 Diga quanto quer ganhar, que eu pagarei.

29 Então Jacó disse:

— O senhor sabe como tenho trabalhado e como tenho cuidado dos seus animais. 30 Antes de eu chegar, o senhor tinha pouco, mas depois tudo aumentou muito. E Deus tem abençoado o senhor em todos os lugares por onde eu tenho andado. Mas agora preciso cuidar da minha própria família.

31 — Quanto você quer que eu lhe pague? — insistiu Labão.

Jacó respondeu:

— Não quero salário. Eu continuarei a cuidar das suas ovelhas se o senhor concordar com a proposta que vou fazer. 32 Hoje vou passar por todo o seu rebanho a fim de separar para mim todos os carneirinhos pretos e todos os cabritos malhados e com manchas. É só isso que eu quero como salário. 33 No futuro será fácil o senhor saber se eu tenho sido honesto. Na hora de conferir o meu salário, se houver no meu rebanho carneirinhos que não sejam pretos e cabritos que não sejam malhados ou não tenham manchas, o senhor saberá que fui eu que roubei.

34 Labão concordou, dizendo:

— Está bem. Aceito a sua proposta.

35 Mas naquele mesmo dia Labão separou para si todos os cabritos que tinham listas ou manchas, todas as cabras malhadas e as manchadas ou que tinham algum branco e todos os carneirinhos pretos. Ele os entregou aos seus filhos para cuidarem deles 36 e se afastou de Jacó a uma distância de três dias de viagem. E Jacó ficou cuidando dos outros animais de Labão.

37 Então Jacó pegou galhos verdes de choupo, de amendoeira e de plátano e descascou-os, fazendo aparecer listas brancas. 38 Ele pôs esses galhos na frente dos animais, nos bebedouros onde iam beber. Ele fez isso porque eles cruzavam quando iam beber. 39 E, como cruzavam diante dos galhos, as ovelhas davam crias listadas, com manchas e malhadas.

40 Jacó separou as ovelhas dos bodes e fez com que olhassem na direção dos animais listados e dos animais pretos do rebanho de Labão. Assim, Jacó foi formando o seu próprio rebanho, separando-o dos animais de Labão.

41 Quando os animais fortes estavam cruzando, Jacó punha os galhos das árvores na frente deles nos bebedouros, e assim eles cruzavam perto dos galhos. 42 Mas na frente dos animais fracos Jacó não punha os galhos. Por isso os animais fracos ficavam para Labão, e os mais fortes ficavam para Jacó. 43 Desse modo ele ficou muito rico e chegou a ter muitas ovelhas e cabras, escravos, escravas, camelos e jumentos.

1 Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!

2 Jákób haragra gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét?

3 Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam.

4 Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Jákób pedig bement ahhoz.

5 Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak.

6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak.

7 Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak.

8 Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.

9 Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz.

10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.

11 Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak.

12 Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak.

13 Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ásérnak.

14 Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából!

15 Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért!

16 Amikor Jákób megjött este a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán.

17 Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak.

18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak.

19 Megint teherbe esett Lea, és hatodik fiút szült Jákóbnak.

20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Zebulonnak.

21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.

22 Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.

23 Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!

24 Elnevezte Józsefnek, és ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!

25 Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre!

26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad!

27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az ÚR.

28 És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom.

29 Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod.

30 Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?

31 Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.

32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem.

33 Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között.

34 Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod.

35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta.

36 Majd három napi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.

37 Jákób vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére.

38 És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak.

39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj.

40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé.

41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak.

42 De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek.

43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.