1 Abraão saiu de Manre, foi para o sul do país de Canaã e ficou morando entre Cades e Sur. Mais tarde, quando estava morando em Gerar, 2 Abraão dizia que Sara era sua irmã. Então Abimeleque, rei de Gerar, mandou que trouxessem Sara para o seu palácio. 3 Mas de noite, num sonho, Deus apareceu a Abimeleque e disse:

— Você vai ser castigado com a morte porque a mulher que mandou buscar é casada.

4 Abimeleque ainda não havia tocado em Sara e por isso disse:

— Senhor, eu estou inocente! Será que vais destruir a mim e ao meu povo? 5 O próprio Abraão disse que Sara é irmã dele, e ela disse a mesma coisa. O que eu fiz foi de boa fé e não sou culpado.

6 No sonho Deus respondeu:

— Eu sei que você fez tudo de boa fé. Portanto, para que você não pecasse contra mim, eu não deixei que você tocasse nela. 7 Agora devolva a mulher ao marido dela. Ele é profeta e orará para que você não morra. Mas, se a mulher não for devolvida, eu estou avisando que certamente você morrerá, você e todos os seus.

8 No dia seguinte Abimeleque levantou-se bem cedo, chamou todos os seus servidores e lhes contou o que havia acontecido. E eles ficaram com muito medo. 9 Em seguida Abimeleque chamou Abraão e disse:

— Veja o que você fez! Que mal eu lhe causei para que você fizesse cair sobre mim e sobre o meu país a culpa de um pecado tão grande? Isso não é coisa que se faça. 10 O que é que você estava pensando quando fez isso?

11 Abraão respondeu:

— Eu pensei que neste lugar ninguém respeitasse a Deus e que me matariam para ficar com a minha mulher. 12 Além disso Sara é, de fato, minha irmã, mas só por parte de pai. Sendo assim, eu pude casar com ela. 13 Quando Deus me tirou da casa do meu pai e me fez andar por terras estrangeiras, eu disse a Sara: "Em todo lugar aonde formos, faça-me o favor de dizer que sou seu irmão."

14 Então Abimeleque devolveu Sara a Abraão. Além disso lhe deu ovelhas, bois, escravos e escravas. 15 E disse:

— Olhe, Abraão, aí estão as minhas terras. More onde quiser.

16 E Abimeleque disse a Sara o seguinte:

— Estou dando ao seu irmão onze quilos e meio de prata para que os que estão com você saibam que você está inocente. Assim, todos saberão que você não fez nada de errado.

17,18 Por causa do que tinha acontecido com Sara, a mulher de Abraão, o Senhor Deus havia feito com que nenhuma das mulheres do palácio de Abimeleque pudesse ter filhos. Aí Abraão orou em favor de Abimeleque, e Deus o curou. E também curou a mulher dele e as suas escravas, e assim puderam ter filhos novamente.

1 Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban.

2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát.

3 Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel, álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony.

4 Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, és azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd?

5 Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt.

6 Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt.

7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és minden hozzád tartozónak!

8 Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi szolgáját, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek.

9 Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad tenni.

10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál, amikor ezt tetted?

11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért.

12 De valóban húgom is ő, az apám leánya, csak nem az anyám leánya&#59; így lett a feleségem.

13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondd rólam, hogy a bátyád vagyok!

14 Akkor vett Abímelek juhokat és ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá,

15 és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod.

16 Sárához pedig így szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy.

17 Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek.

18 Mert az ÚR meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt.