1 Deus abençoou Noé e os seus filhos, dizendo o seguinte:
— Tenham muitos filhos, e que os seus descendentes se espalhem por toda a terra. 2 Todos os animais selvagens, todas as aves, todos os animais que se arrastam pelo chão e todos os peixes terão medo e pavor de vocês. Todos eles serão dominados por vocês. 3 Vocês podem comer os animais e também as verduras; eu os dou para vocês como alimento. 4 Mas uma coisa que vocês não devem comer é carne com sangue, pois no sangue está a vida. 5 Eu acertarei as contas com cada ser humano e com cada animal que matar alguém. 6 O ser humano foi criado parecido com Deus, e por isso quem matar uma pessoa será morto por outra.
7 — Tenham muitos filhos, e que os descendentes de vocês se espalhem por toda a terra.
8 Deus também disse a Noé e aos seus filhos:
9 — Agora vou fazer a minha aliança com vocês, e com os seus descendentes, 10 e com todos os animais que saíram da barca e que estão com vocês, isto é, as aves, os animais domésticos e os animais selvagens, sim, todos os animais do mundo. 11 Eu faço a seguinte aliança com vocês: prometo que nunca mais os seres vivos serão destruídos por um dilúvio. E nunca mais haverá outro dilúvio para destruir a terra. 12 Como sinal desta aliança que estou fazendo para sempre com vocês e com todos os animais, 13 vou colocar o meu arco nas nuvens. O arco-íris será o sinal da aliança que estou fazendo com o mundo. 14 Quando eu cobrir de nuvens o céu e aparecer o arco-íris, 15 então eu lembrarei da aliança que fiz com vocês e com todos os animais. E assim não haverá outro dilúvio para destruir todos os seres vivos. 16 Quando o arco-íris aparecer nas nuvens, eu o verei e lembrarei da aliança que fiz para sempre com todos os seres vivos que há no mundo. 17 O arco-íris é o sinal da aliança que estou fazendo com todos os seres vivos que vivem na terra.
18 Os filhos de Noé, que saíram da barca com ele, foram Sem, Cam e Jafé (Cam foi o pai de Canaã.). 19 Esses três foram os filhos de Noé, e os descendentes deles se espalharam pelo mundo inteiro.
20 Noé era agricultor; ele foi a primeira pessoa que fez uma plantação de uvas. 21 Um dia Noé bebeu muito vinho, ficou bêbado e se deitou nu dentro da sua barraca. 22 Cam, o pai de Canaã, viu que o seu pai estava nu e saiu para contar aos seus dois irmãos. 23 Então Sem e Jafé pegaram uma capa, puseram sobre os seus próprios ombros, foram andando de costas e com a capa cobriram o seu pai, que estava nu. E, a fim de não verem o pai nu, eles fizeram isso olhando para o lado. 24 Quando Noé acordou depois da bebedeira, soube do que Cam, o filho mais moço, havia feito. 25 Aí Noé disse o seguinte:
"Maldito seja Canaã!
Ele será escravo dos seus irmãos,
um escravo miserável."
26 E Noé disse mais:
"Bendito seja o Senhor, Deus de Sem,
e que Canaã seja seu escravo.
27 Deus faça com que Jafé tenha domínio
sobre muitas terras,
e que os seus descendentes morem
nos acampamentos de Sem.
E que Canaã seja escravo de Jafé."
28 Depois do dilúvio Noé viveu mais trezentos e cinquenta anos 29 e morreu quando tinha novecentos e cinquenta anos de idade.
1 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!
2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
3 Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.
4 De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!
5 A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak:
9 Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,
10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.
11 Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására.
12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre:
13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.
14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn,
15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.
16 Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.
18 Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja.
19 Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet.
20 Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett.
21 Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában.
22 Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének.
23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét.
24 Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia,
25 ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!
26 Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája!
27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája!
28 Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt.
29 Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.