1 Jacó continuou a sua viagem e chegou à terra do Oriente. 2 De repente, ele olhou e viu no campo um poço; em volta dele estavam três pastores, cada um com as suas ovelhas e cabras. A água para os animais era tirada desse poço, que era tapado com uma grande pedra. 3 Quando todos os pastores se ajuntavam ali com os seus animais, então tiravam a pedra para dar água às ovelhas e cabras. Depois tornavam a pôr a pedra na boca do poço. 4 Jacó perguntou aos pastores:

— De onde são vocês, meus amigos?

— Somos de Harã — responderam eles.

5 Em seguida perguntou:

— Vocês conhecem Labão, filho de Naor?

— Conhecemos, sim — disseram.

6 — Ele vai bem? — perguntou Jacó.

Eles responderam:

— Sim, vai bem. Olhe! Raquel, a filha dele, vem vindo aí com as ovelhas.

7 Então Jacó disse:

— Ainda é dia, e é muito cedo para recolher as ovelhas. Por que vocês não lhes dão água e as levam de volta para pastar?

8 Eles responderam:

— Não podemos. Temos de esperar que todas as ovelhas e cabras estejam aqui e a pedra seja tirada da boca do poço. Aí daremos água para elas.

9 Jacó ainda estava falando com eles quando Raquel, que era pastora de ovelhas, chegou com os animais do seu pai. 10 Logo que Jacó a viu com as ovelhas e cabras do seu tio Labão, ele foi, e tirou a pedra da boca do poço, e deu água para os animais. 11 Depois ele beijou Raquel e, muito emocionado, começou a chorar. 12 E disse:

— Eu sou parente do seu pai; sou filho de Rebeca.

Raquel foi correndo contar tudo ao pai. 13 Ele ouviu as novidades a respeito do seu sobrinho e logo saiu correndo. Quando encontrou Jacó, Labão o abraçou, e beijou, e o levou para casa. Jacó lhe contou tudo o que havia acontecido, 14 e aí Labão disse:

— Sim, de fato, você é da minha própria carne e sangue.

Jacó ficou na casa do seu tio um mês inteiro. 15 Aí Labão disse:

— Não está certo você trabalhar de graça para mim só porque é meu parente. Quanto você quer ganhar?

16 Acontece que Labão tinha duas filhas. A mais velha se chamava Leia, e a mais moça, Raquel. 17 Leia tinha olhos meigos, mas Raquel era bonita de rosto e de corpo. 18 Como Jacó estava apaixonado por Raquel, respondeu:

— Trabalharei sete anos para o senhor a fim de poder casar com Raquel.

19 Labão disse:

— Eu prefiro dá-la a você em vez de a um estranho. Fique aqui comigo.

20 Assim, Jacó trabalhou sete anos para poder ter Raquel. Mas, porque ele a amava, esses anos pareceram poucos dias. 21 Quando passaram os sete anos, Jacó disse a Labão:

— Dê-me a minha mulher. O tempo combinado já passou, e eu quero casar com ela.

22 Labão deu uma festa de casamento e convidou toda a gente do lugar. 23 Mas naquela noite Labão pegou Leia e a entregou a Jacó, e ele teve relações com ela 24 (Labão tinha dado a sua escrava Zilpa a Leia para ser escrava dela.). 25 Só na manhã seguinte Jacó descobriu que havia dormido com Leia. Por isso foi reclamar com Labão. Ele disse:

— Por que o senhor me fez uma coisa dessas? Eu trabalhei para ficar com Raquel. Por que foi que o senhor me enganou?

26 Labão respondeu:

— Aqui na nossa terra não é costume a filha mais moça casar antes da mais velha. 27 Espere até que termine a semana de festas do casamento. Aí, se você prometer que vai trabalhar para mim outros sete anos, eu lhe darei Raquel.

28 Jacó concordou, e, quando terminou a semana de festas do casamento de Leia, Labão lhe deu a sua filha Raquel como esposa 29 (Labão tinha dado a sua escrava Bila a Raquel para ser escrava dela.). 30 Jacó também teve relações com Raquel; e ele amava Raquel muito mais do que amava Leia. E ficou trabalhando para Labão mais sete anos.

31 Quando o Senhor Deus viu que Jacó desprezava Leia, fez com que ela pudesse ter filhos, mas Raquel não podia ter filhos. 32 Leia ficou grávida e deu à luz um filho; e pôs nele o nome de Rúben . Ela explicou assim:

— O Senhor viu que eu estava triste, mas agora o meu marido vai me amar.

33 Leia ficou grávida outra vez e teve outro filho, a quem deu o nome de Simeão . E disse:

— O Senhor ouviu que eu era desprezada e por isso me deu mais este filho.

34 Leia engravidou ainda outra vez e teve mais um filho, a quem chamou de Levi , pois disse assim:

— Agora o meu marido ficará mais unido comigo, pois já lhe dei três filhos.

35 Leia ficou grávida mais uma vez e teve outro filho. A esse deu o nome de Judá e disse:

— Desta vez louvarei a Deus, o Senhor.

Depois disso não teve mais filhos.

1 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére.

2 És látta, hogy egy kút volt a mezőn, és három juhnyáj heverészett mellette. Abból a kútból itatták a nyájakat, és a kút száján egy nagy kő volt.

3 Amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára.

4 Jákób ezt mondta nekik: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk.

5 Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük.

6 Majd ezt kérdezte: Jól van-é? Azok így feleltek: Jól van. Nézd, a leánya, Ráhel, éppen itt jön a juhokkal.

7 Ekkor ő így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek!

8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat.

10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát, és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait.

11 Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.

12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.

13 Amikor Lábán hallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig elmondott mindent Lábánnak.

14 Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.

15 Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem, mi legyen a béred?

16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel.

17 Lea gyenge szemű volt, Ráhel pedig szép termetű és szép arcú volt.

18 Ezért Ráhelt szerette meg Jákób, és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért.

19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam!

20 Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

21 Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá!

22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett.

23 De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá.

24 Lábán a szolgálóját, Zilpát, leányának, Leának adta szolgálóul.

25 Jákób csak reggel látta, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem?

26 Lábán így felelt: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez.

27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.

28 Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát, feleségül.

29 Lábán a szolgálóját, Bilhát, leányának, Ráhelnek adta szolgálóul.

30 Jákób bement Ráhelhoz is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált Lábánnál még másik hét esztendeig.

31 De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt.

32 Lea teherbe esett és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.

33 Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az ÚR, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak.

34 Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek.

35 Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.