1 Naquele tempo todos os povos falavam uma língua só, todos usavam as mesmas palavras. 2 Alguns partiram do Oriente e chegaram a uma planície em Sinar, onde ficaram morando. 3 Um dia disseram uns aos outros:
— Vamos, pessoal! Vamos fazer tijolos queimados!
Assim, eles tinham tijolos para construir, em vez de pedras, e usavam piche, em vez de massa de pedreiro. 4 Aí disseram:
— Agora vamos construir uma cidade que tenha uma torre que chegue até o céu. Assim ficaremos famosos e não seremos espalhados pelo mundo inteiro.
5 Então o Senhor desceu para ver a cidade e a torre que aquela gente estava construindo. 6 O Senhor disse assim:
— Essa gente é um povo só, e todos falam uma só língua. Isso que eles estão fazendo é apenas o começo. Logo serão capazes de fazer o que quiserem. 7 Vamos descer e atrapalhar a língua que eles falam, a fim de que um não entenda o que o outro está dizendo.
8 Assim, o Senhor os espalhou pelo mundo inteiro, e eles pararam de construir a cidade. 9 A cidade recebeu o nome de Babel , pois ali o Senhor atrapalhou a língua falada por todos os moradores da terra e dali os espalhou pelo mundo inteiro.
10 São estes os descendentes de Sem. Dois anos depois do dilúvio, quando Sem tinha cem anos, nasceu o seu filho Arpaxade. 11 Depois disso Sem viveu mais quinhentos anos e foi pai de outros filhos e filhas.
12 Quando tinha trinta e cinco anos, Arpaxade foi pai de um filho chamado Selá. 13 Depois disso Arpaxade viveu mais quatrocentos e três anos e foi pai de outros filhos e filhas.
14 Quando Selá tinha trinta anos, nasceu o seu filho Éber. 15 Depois disso Selá viveu mais quatrocentos e três anos e foi pai de outros filhos e filhas.
16 Quando Éber tinha trinta e quatro anos, nasceu o seu filho Pelegue. 17 Depois disso Éber viveu mais quatrocentos e trinta anos e foi pai de outros filhos e filhas.
18 Quando tinha trinta anos, Pelegue foi pai de um filho chamado Reú. 19 Depois disso Pelegue viveu mais duzentos e nove anos e foi pai de outros filhos e filhas.
20 Quando Reú tinha trinta e dois anos, nasceu o seu filho Serugue. 21 Depois disso Reú viveu mais duzentos e sete anos e foi pai de outros filhos e filhas.
22 Quando Serugue tinha trinta anos, nasceu o seu filho Naor. 23 Depois disso Serugue viveu mais duzentos anos e foi pai de outros filhos e filhas.
24 Quando Naor tinha vinte e nove anos, nasceu o seu filho Tera. 25 Depois disso Naor viveu mais cento e dezenove anos e foi pai de outros filhos e filhas.
26 Depois que completou setenta anos de idade, Tera foi pai de três filhos: Abrão, Naor e Harã.
27 São estes os descendentes de Tera, que foi o pai de Abrão, de Naor e de Harã. Harã foi o pai de Ló. 28 Tera ainda vivia quando o seu filho Harã morreu na Babilônia, na cidade de Ur, onde havia nascido.
29 Abrão casou com Sarai, e Naor casou com Milca. Milca e Iscá eram filhas de Harã. 30 Sarai não tinha filhos, pois era estéril.
31 Tera saiu da cidade de Ur, na Babilônia, para ir até a terra de Canaã, e levou junto o seu filho Abrão, o seu neto Ló, que era filho de Harã, e a sua nora Sarai, que era mulher de Abrão. Eles chegaram até Harã e ficaram morando ali. 32 E Tera morreu em Harã, com a idade de duzentos e cinco anos.
1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.
5 Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6 Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8 Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.
10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.
11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.
13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.
15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.
17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.
19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.
21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.
23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.
25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.
27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.
28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.
29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.
30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke.
31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.