1 Deus disse a Jacó:
— Apronte-se, vá para Betel e fique morando lá. Em Betel construa um altar e o dedique a mim, o Deus que lhe apareceu quando você estava fugindo do seu irmão Esaú.
2 Então Jacó disse à sua família e a todos os que estavam com ele:
— Joguem fora todas as imagens dos deuses estrangeiros que vocês têm. Purifiquem-se e vistam roupas limpas. 3 Aprontem-se, que nós vamos para Betel. Ali vou fazer um altar dedicado ao Deus que me ajudou no tempo da minha aflição e que tem estado comigo em todos os lugares por onde tenho andado.
4 Eles entregaram as imagens dos deuses estrangeiros que tinham e os brincos que usavam nas orelhas. E Jacó enterrou tudo debaixo da árvore sagrada que fica perto de Siquém. 5 Quando eles foram embora, Deus fez com que os moradores das cidades vizinhas ficassem com um medo terrível, e por isso eles não perseguiram Jacó.
6 Assim, Jacó e toda a sua gente chegaram a Luz, cidade que também é conhecida pelo nome de Betel e que fica na terra de Canaã. 7 Ali ele construiu um altar e pôs naquele lugar o nome de "O Deus de Betel" porque ali Deus havia aparecido a ele, quando estava fugindo do seu irmão. 8 Naquele lugar morreu Débora, a mulher que havia sido babá de Rebeca. Ela foi sepultada debaixo da árvore sagrada que fica ao sul de Betel. E puseram naquele lugar o nome de "Árvore Sagrada das Lágrimas".
9 Quando Jacó voltou da Mesopotâmia, Deus lhe apareceu outra vez e o abençoou, 10 dizendo:
"Você se chama Jacó,
porém esse não será mais o seu nome;
agora o seu nome será Israel."
Assim, Deus pôs nele o nome de Israel. 11 E disse também:
"Eu sou o Deus Todo-Poderoso.
Tenha muitos filhos
e muitos descendentes.
Uma nação e muitos povos
sairão de você,
e entre os seus descendentes
haverá reis.
12 A terra que dei a Abraão e a Isaque
darei também a você
e depois a darei
aos seus descendentes."
13 Quando acabou de falar com Jacó, Deus subiu e foi embora daquele lugar. 14 Então Jacó pegou uma pedra e a colocou como pilar no lugar onde Deus havia falado com ele. Ele a separou para Deus, derramando vinho e azeite em cima. 15 E pôs naquele lugar o nome de Betel.
16 Jacó e a sua família saíram de Betel; e, quando estavam chegando perto de Efrata, Raquel começou a sentir dores de parto. E o parto foi difícil. 17 Quando as dores estavam no ponto mais forte, a parteira disse:
— Não tenha medo; você vai ter outro filho homem.
18 Porém ela estava morrendo. E, antes de dar o último suspiro, chamou o menino de Benoni . Mas o pai pôs nele o nome de Benjamim .
19 Assim, Raquel morreu e foi sepultada na beira do caminho de Efrata, que agora se chama Belém. 20 Jacó pôs sobre a sepultura uma pedra como pilar, e ela marca o lugar da sepultura até hoje. 21 Depois Jacó saiu dali e armou o seu acampamento do outro lado da torre de Éder.
22 Um dia, quando Jacó estava morando naquele lugar, o seu filho Rúben teve relações com Bila, que era concubina de Jacó. Quando ele soube disso, ficou furioso.
Os filhos de Jacó eram doze. 23 Os que teve com Leia foram Rúben (o filho mais velho de Jacó), Simeão, Levi, Judá, Issacar e Zebulom. 24 Com Raquel ele teve José e Benjamim. 25 Com Bila, a escrava de Raquel, ele teve Dã e Naftali. 26 Com Zilpa, a escrava de Leia, ele teve Gade e Aser. Esses filhos de Jacó nasceram na Mesopotâmia.
27 Jacó foi morar com Isaque, o seu pai, em Manre, a cidade que também se chama Arba e que fica perto de Hebrom, onde Abraão e Isaque haviam morado. 28 Aos cento e oitenta anos de idade, 29 quando já era muito velho, Isaque morreu, indo reunir-se assim com os seus antepassados no mundo dos mortos. E os seus filhos Esaú e Jacó o sepultaram.
1 Isten ezt mondta Jákóbnak: Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!
2 Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát!
3 Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van.
5 Majd elindultak, és Isten rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Jákób fiait.
6 Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt.
7 Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.
8 Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.
9 Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt.
10 Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.
11 Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból.
12 Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.
13 Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele.
14 Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá.
15 Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
16 Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt.
17 A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!
18 Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte.
19 Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton.
20 Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákób. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.
21 Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.
22 Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodrangú feleségével hált, de Izráel meghallotta. Jákóbnak tizenkét fia volt.
23 Lea fia volt Rúben, Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon.
24 Ráhel fia volt József és Benjámin.
25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftáli.
26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.
27 És Jákób eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.
29 Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.