1 Sarai, a mulher de Abrão, não lhe tinha dado filhos. Ela possuía uma escrava egípcia, que se chamava Agar. 2 Um dia Sarai disse a Abrão:
— Já que o Senhor Deus não me deixa ter filhos, tenha relações com a minha escrava; talvez assim, por meio dela, eu possa ter filhos.
Abrão concordou com o plano de Sarai, 3 e assim ela lhe deu Agar para ser sua concubina. Isso aconteceu quando já fazia dez anos que Abrão estava morando em Canaã. 4 Abrão teve relações com Agar, e ela ficou grávida. Quando descobriu que estava grávida, Agar começou a olhar com desprezo para Sarai, a sua dona. 5 Aí Sarai disse a Abrão:
— Por sua culpa Agar está me desprezando. Eu mesma a entreguei nos seus braços; e, agora que sabe que está grávida, ela fica me tratando com desprezo. Que o Senhor Deus julgue quem é culpado, se é você ou se sou eu!
6 Abrão respondeu:
— Está bem. Agar é sua escrava, você manda nela. Faça com ela o que quiser.
Aí Sarai começou a maltratá-la tanto, que ela fugiu. 7 Mas o Anjo do Senhor a encontrou no deserto, perto de uma fonte que fica no caminho de Sur, 8 e perguntou:
— Agar, escrava de Sarai, de onde você vem e para onde está indo?
— Estou fugindo da minha dona — respondeu ela.
9 Então o Anjo do Senhor deu a seguinte ordem:
— Volte para a sua dona e seja obediente a ela em tudo.
10 E o Anjo do Senhor disse também:
"Eu farei com que o número
dos seus descendentes seja grande;
eles serão tantos, que ninguém
poderá contá-los.
11 Você está grávida, e terá um filho,
e porá nele o nome de Ismael ,
pois o Senhor Deus ouviu o seu grito de aflição.
12 Esse filho será
como um jumento selvagem;
ele lutará contra todos,
e todos lutarão contra ele.
E ele viverá longe de todos
os seus parentes."
13 Então Agar deu ao Senhor este nome: "O Deus que Vê." Isso porque ele havia falado com ela, e ela havia perguntado a si mesma: "Será verdade que eu vi Aquele que Me Vê?" 14 É por isso que esse poço, que fica entre Cades e Berede, é chamado de "Poço Daquele que Vive e Me Vê".
15 Agar deu um filho a Abrão, e ele pôs no menino o nome de Ismael. 16 Abrão tinha oitenta e seis anos quando Ismael nasceu.
1 Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve.
2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára.
3 Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén.
4 És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte.
5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR!
6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle.
7 Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van,
8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.
9 Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!
10 Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni.
11 Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR nyomorúságodról.
12 Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik.
13 Azután így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.
14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között.
15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült.
16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.