1 Esta é uma mensagem de Deus, o Senhor, a respeito do povo de Israel. O Senhor, que estendeu os céus, firmou a terra e deu vida a todos, diz:

2 — Eu vou fazer com que Jerusalém seja como um copo de vinho para todos os povos vizinhos; eles beberão e ficarão bêbados. Quando eles atacarem Jerusalém, atacarão também as outras cidades de Judá. 3 Mas naquele dia eu farei com que Jerusalém seja como uma pedra pesada para todos os povos; quem tentar levantá-la ficará gravemente ferido. E todas as nações do mundo se juntarão para atacar a cidade de Jerusalém. 4 Mas naquele dia farei com que os cavalos fiquem assustados e com que os soldados da cavalaria fiquem loucos. Protegerei os moradores de Judá e farei com que os cavalos dos inimigos fiquem cegos. 5 Então todas as famílias pensarão assim: "O Senhor Todo-Poderoso dá forças aos moradores de Jerusalém, que são o seu povo." 6 Naquele dia, farei com que as famílias de Judá sejam como brasas num monte de lenha, como uma tocha acesa no meio dos feixes de trigo. Elas destruirão todas as nações que estão ao seu redor. E o povo de Jerusalém viverá seguro na cidade.

7 — Eu, o Senhor, darei a vitória primeiro aos exércitos de Judá, a fim de que a honra que os descendentes de Davi e os moradores de Jerusalém vão receber não seja maior do que a honra que será dada aos outros moradores de Judá. 8 Naquele dia, eu protegerei os moradores de Jerusalém. Os mais fracos entre eles serão tão fortes como o rei Davi, e os descendentes de Davi irão na frente deles como o Anjo do Senhor, como o próprio Deus. 9 Naquele dia, destruirei qualquer nação que atacar Jerusalém.

10 — Naquele dia, espalharei o espírito de bondade e de oração sobre os descendentes de Davi e sobre os outros moradores de Jerusalém. Eles olharão para aquele a quem atravessaram com a lança e chorarão a sua morte como quem chora a morte do filho único. Chorarão amargamente, como quem chora a morte do filho mais velho. 11 Naquele dia, haverá tanto choro em Jerusalém como o choro que há na planície de Megido pelo deus Hadade-Rimom . 12-14 Todas as famílias do país chorarão. Cada uma chorará sozinha, isto é, a família dos descendentes de Davi, a dos descendentes de Natã, a dos descendentes de Levi e a dos descendentes de Simei. Cada família chorará sozinha: os homens chorarão em um lugar, e as mulheres, em outro.

1 Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje szól Izráelről. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe.

2 Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet.

3 Azon a napon majd súlyos kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden népe.

4 Azon a napon - így szól az ÚR - azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok elvesztik a fejüket. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg.

5 Júda törzsfői ezt mondják magukban: Jeruzsálem lakóinak ereje Istenükben, a Seregek URában van.

6 Azon a napon olyanokká teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok közt, és amilyen a fáklya a kévék közt: jobbra-balra égetik a körülöttük levő népeket, de Jeruzsálem továbbra is békében marad a maga helyén.

7 Először Júda sátrait szabadítja meg az ÚR, hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben.

8 Azon a napon az ÚR oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az ÚR angyala.

9 Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad.

10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.

11 Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, amilyent Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben.

12 Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön&#59; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön&#59;

13 külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön&#59; külön Simei nemzetsége, asszonyaik is külön.

14 A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön.